1968 körül, újságíróként, Pratchett riportalanya Peter
Bander van Duren volt, egy kis kiadó vállalat másodigazgatója. A találkozás
alatt Pratchett megemlítette hogy készített egy kéziratot, a The Carpet
People-t. Bander van Duren és üzlettársa, Colin Smythe (egyben a kiadó névadója
is), 1971-ben megjelentette a könyvet, Pratchett saját illusztrációival. Kevés
kritikát kapott, de azok dicsérőek voltak. Ezt a The Dark Side of the Sun
(1976) és a Strata (1981) sci-fi művek követték.
1983-ban, az újságírásban betöltött változatos pozíciói után
„Press Officer” lett a Central Electricity Generating Boardnál, egy olyan
körzetben, melyben három nukleáris reaktor is volt. Később azzal viccelt, hogy
kifogástalan időérzéket mutat karrierje megváltoztatásával, minthogy igen
kevéssel a Three Mile Island-i nukleáris katasztrófa után került ebbe az
övezetbe, és "írt volna egy könyvet a tapasztalatairól, ha úgy gondolta volna,
hogy van, aki elhiszi.
Az első Korongvilág regény, a The Colour of Magic (A mágia
színe), 1983-ban jelent meg Colin Smythe gondozásában keménykötésű kiadásban,
és a New English Library által puhakötésben. A puhakötésre vonatkozó kiadói
jogokat hamarosan a Corgi vette át, mely napjainkig ezen könyvek kiadója.
Pratchett további népszerűségre tett szert, mikor a BBC "Woman's
Hour" a regényt egy 6 részes sorozatban sugározta a The Light Fantastic-ot
(A mágia fénye), kiadása után (1986). A keménykötésre vonatkozó jogokat később
a Victor Gollancz kiadóház vette át, mely szintén napjainkig adja ki a
könyveit. Smythe Pratchett irodalmi ügynöke lett. Pratchett volt a Gollancz
kiadó első fantasy szerzője. Az USA-ban a HarperCollins adja ki a könyveit.
1987-ben befejezte a munkáját a CEGB-nél, miután elkészült a
negyedik Korongvilág regény, a Mort, hogy teljesen az írással foglalkozhasson,
és abból éljen. Könyveladásai hamar felszöktek, sok könyve egyből bestseller
lett. A The Times szerint 1996-ban ő volt a legtöbb könyvet eladó, és a
legjobban kereső szerző az Egyesült Királyságban.
A Bookseller's Pocket Yearbook 2005-ös adatai szerint
2003-ban Pratchett angliai eladásai 3,4%-ot tettek ki a szépirodalmi piacon a
keménykötésű kiadások között, érték alapján pedig 3,8%-ot. Ezzel a második
helyen állt J. K. Rowling mögött (6% és 5,6%).
Egyedül Nagy-Britanniában 2,5 millió példányban jelennek meg
a könyvei évente.[8]
Pratchett volt az év fantasy és science fiction szerzője
1994-ben (British Book Awards).[9] 1998-ban jelölték a Brit Birodalom Rendje
(OBE) tisztjének az irodalomért tett szolgálataiért.[10] Becsületbeli irodalmi
doktorátussal jutalmazta a Warwick Egyetem (1999),[11] a Portsmouth Egyetem
(2001),[12] a Bath Egyetem (2003),[13] és a Bristol Egyetem (2004).[14] A The
Amazing Maurice and His Educated Rodents 2002-ben elnyerte a Carniage Medal-t,
mint "a legjobb 2001-es gyermekkönyv". 2003-ban határozottan
megerősítette pozícióját, mint Anglia egyik legszeretettebb szerzője,
csatlakozva Charles Dickenshez, mint az egyetlen szerző öt könyvvel a BBC
"Big Read” listáján az első 100-ban (ebből négy Korongvilág regény), és a
legtöbb regénnyel az első 200-ban (15 db).
Szavakkal nehéz kifejezni, mennyire szeretem Pratchett írásait, így most a hozzá méltatlan hosszúságú értékelőmben csak annyit írnék, hogy ***szott jó volt! :) Mit jó?! ***szottul zseniális! :) Na jó, annyit azért még hozzátennék, hogy anno a Mozgó képek az első Pratchett olvasásaim között volt, s már akkor megkedveltem az Ipari forradalom alsorozatot. Ennél fogva nagyon vártam az újabb megjelenést, ami először kisebb meglepetésre nem könyv, hanem film formájában érkezett el (a Going Postal-t minden Prattchett-et kedvelőnek látnia kell, a magyar vonatkozás pedig csak ráadás :)) Aztán eltelt újabb pár év, s végül eljött Az Igazság pillanata nyomtatott formában is. És ha már így esett, mindenki *****szottul fogadja meg a tanácsom és olvasson Pratchettet! Nem fogja megbánni! Mert ezen nincs mit szépíteni: Ez Az Igazság! :)