Bumgártész

Az olvasó, ha belalapoz vagy beleolvas e könyvbe, és azt gondolja: lám, a szerző milyen nagyszerű ábrákkal illusztrálta művét, esetleg azt, hogy: lám a szerző regényt írt saját rajzaihoz és képeihez, nos, a kedves olvasó, ha ilyeneket gondolna, tévedne.
Szerzőnk ugyanis egy román-magyar-német nyelvű család gyermeke, amúgy bábművész, akinek ellenzéki jelleme és tevékenysége miatt kellett Kolozsvárt elhagynia a nyolcvanas években, és aki ma Bécsben dolgozik e könyvében nem könyvet illusztrál és nem képekhez ír szöveget. Nem. Jehan Calvus ugyanis Ivan Chelu művészi énje egyszerre fogalmaz képben és szóban, ami azt jelenti: fantáziájában, sőt egész tudatában a fogalmak, ábrák és történetek együtt, vagyis egyszerre születnek meg, a világ szublimálása az ő fejében szerves és párhuzamos, folytonos szó-kép kölcsönhatásokban valósul meg. Ilyen ő, tudja ezt mindenki, aki ismeri, már gyerekként ilyen volt, nincs mit tenni.
Aztán meg tér- és időérzékelése sem normális: egyszerre van több helyen és több időben, mint az égi Kolozsvárra meghívott uralkodókat fogadó Józsiás király, Jacobus Paleologus egyik teológiai remekművében.
A Bumgártész is remekmű a maga rendhagyó teljességében és erőteljességében. Olyan mű ez, amelyhez semmi más nem kellett, csak egy korlátokat nem ismerő fantázia kitörése, egy nem mindennapi műveltség és egy romlatlan lélek. Meg persze az írói és festői képességek egyensúlya, komplex és komplementes szólamai 352 oldalon keresztül.