Ez egy gyönyörűen megírt könyv és trilógia. A táj, az emberek, a csatajelenetek mind mind olyan élethűen vannak megírva, mintha én is azon a helyen lennék ahol a karakterek. Nagyon bánom, hogy előbb nem ismertem az írót, mert remek a könyve. Több karakterrel is megismerkedünk, mint Kilencujjú Logen (A Véres Kilences) aki sok csatát megjárt, Jezal dan Luthar nemesember aki hírnévre vágyik és Glokta inkvizítor aki egykoron hatalmas harcos volt, aki mostanra nyomorék lett, de a legjobb kínvallató. A leírások nagyon részletesek, így a csaták is, sok sok vérrel - ezért, ahogy a könyv ajánlja mélyvíz, csak úszóknak.
Könyvek
KategóriákE-könyvek
KategóriákAntikvár
KategóriákAkciók
Aktuális akcióink- ElőrendelhetőKategóriák
Sikerlista
KategóriákÚjdonságok
Kategóriák- Belépés/regisztráció
Törzsvásárlói pontegyenleg:
Törzsvásárló kártyám
Kedvezmény mértéke:
Törzsvásárló kártyám
Legyen ön is Libri
Törzsvásárlói kártya igénylés vagy meglévő kártya fiókhoz rögzítése
Törzsvásárló!
- Kilépés
2012. 08. 20.
Még megjelenése idejében vettem meg A penge maga c. regényt, de csak most döntöttem úgy, hogy le is emelem a polcról, és elolvasom. Mit is mondjak? Nagyon megbántam, hogy nem rögtön akkor tettem így, amikor kivittem a boltból. A penge maga ugyanis talán a legegyedibb történet, amit valaha olvastam. Abercrombie-nak olyan lehengerlően jó stílusa van, hogy a könyv megállás nélkül olvastatja magát. Nem tudtam letenni. Egy különleges fantáziavilágban járunk, a szereplők egytől egyik szerethetők (akármilyen antipatikusak és bunkók), a sztori pedig remekül ki van dolgozva, lendületes és sodró. De nem ez a konkrét oka annak, hogy ennyire különlegesnek találtam A penge magát. Láttunk már szerethető, nem mindennapi karakterekkel büszkélkedhető fantasyt, viszont olyat még nem nagyon, amelynek minden oldalán ott bujkál egy kevés szarkazmus, egy kevés nagyon fekete humor. Például Glokta inkvizítor karaktere, aki háborús hősből lett nyomorék kínvallató, mindenkit utál. Abercrombie lehetővé tette, hogy belelássunk a képzeletébe, így az egyes szám harmadik személyben elmesélt történetben sokszor dőlt betűs mondatok írják le Glokta egyes szám első személyben elmondott véleményét, és mit ne mondjak, hihetetlenül vicces az egész. Ahányszor belép a terembe egy nála erősebb és méltóságteljesebb ember, Glokta mindig tönkreteszi a róla alkotott képet sötét poénjaival. Azért nem 5/5 csillag, mert a könyvön Abercrombie pazar stílusa ellenére nagyon érezni, hogy valami nagyot előkészít, és talán túl részletesen. Így amikor hatszáz oldalnyi felvezetés után az epikus háború nem következik be, csalódottan konstatáljuk, hogy már csak a második regényben tudjuk meg, milyen befolyást gyakorol majd a szereplők életére. Bár a végkimenetel így is sötéten szórakoztató.