Joe Abercrombie

Ez egy gyönyörűen megírt könyv és trilógia. A táj, az emberek, a csatajelenetek mind mind olyan élethűen vannak megírva, mintha én is azon a helyen lennék ahol a karakterek. Nagyon bánom, hogy előbb nem ismertem az írót, mert remek a könyve. Több karakterrel is megismerkedünk, mint Kilencujjú Logen (A Véres Kilences) aki sok csatát megjárt, Jezal dan Luthar nemesember aki hírnévre vágyik és Glokta inkvizítor aki egykoron hatalmas harcos volt, aki mostanra nyomorék lett, de a legjobb kínvallató. A leírások nagyon részletesek, így a csaták is, sok sok vérrel - ezért, ahogy a könyv ajánlja mélyvíz, csak úszóknak.

A sorozat első része, A penge maga már önmagában is rendkívül szórakoztató volt, de a sok elvarratlan szál miatt mindenképpen kellett egy második rész. A Miután felkötötték őket elődje méltó folytatása. Visszatér a sötét humorú Glokta, a nagyképű Jezal, a rettenetes Kilencujjú Logen, Bayaz, a titokzatos Első Mágus, és persze mindenki, akit megszerettünk az első részben. A folytatás még többet adagol abból, amit A penge magában megkaptunk: a lenyűgöző harcjelenetekből, a fekete humorból, és az izgalmas történetvezetésből. A Miután felkötötték ezért nemcsak sokkal jobb, de még lendületesebb és letehetetlenebb lett. A trilógiák valóban így működnek: az első rész a lehető legkülönlegesebben előkészíti a terepet egy még jobb második résznek, amelyben az alkotónak gyakorlatilag szabad keze van a történet formálására, mert akkor még nem kell foglalkozni a szálak elvarrásával, így a harmadik rész mindenképpen egy ígéretes zárásnak bizonyul majd. A Miután felkötötték őket tehát egy ritka mestermű, amely az egyik legegyedibb fantasy-trilógia lehető legkidolgozottabb, legpazarabb második része. Alig várod majd a befejező regényt.

Még megjelenése idejében vettem meg A penge maga c. regényt, de csak most döntöttem úgy, hogy le is emelem a polcról, és elolvasom. Mit is mondjak? Nagyon megbántam, hogy nem rögtön akkor tettem így, amikor kivittem a boltból. A penge maga ugyanis talán a legegyedibb történet, amit valaha olvastam. Abercrombie-nak olyan lehengerlően jó stílusa van, hogy a könyv megállás nélkül olvastatja magát. Nem tudtam letenni. Egy különleges fantáziavilágban járunk, a szereplők egytől egyik szerethetők (akármilyen antipatikusak és bunkók), a sztori pedig remekül ki van dolgozva, lendületes és sodró. De nem ez a konkrét oka annak, hogy ennyire különlegesnek találtam A penge magát. Láttunk már szerethető, nem mindennapi karakterekkel büszkélkedhető fantasyt, viszont olyat még nem nagyon, amelynek minden oldalán ott bujkál egy kevés szarkazmus, egy kevés nagyon fekete humor. Például Glokta inkvizítor karaktere, aki háborús hősből lett nyomorék kínvallató, mindenkit utál. Abercrombie lehetővé tette, hogy belelássunk a képzeletébe, így az egyes szám harmadik személyben elmesélt történetben sokszor dőlt betűs mondatok írják le Glokta egyes szám első személyben elmondott véleményét, és mit ne mondjak, hihetetlenül vicces az egész. Ahányszor belép a terembe egy nála erősebb és méltóságteljesebb ember, Glokta mindig tönkreteszi a róla alkotott képet sötét poénjaival. Azért nem 5/5 csillag, mert a könyvön Abercrombie pazar stílusa ellenére nagyon érezni, hogy valami nagyot előkészít, és talán túl részletesen. Így amikor hatszáz oldalnyi felvezetés után az epikus háború nem következik be, csalódottan konstatáljuk, hogy már csak a második regényben tudjuk meg, milyen befolyást gyakorol majd a szereplők életére. Bár a végkimenetel így is sötéten szórakoztató.

Erős idegzetűeknek ajánlom,kicsit véres,kicsit brutális de letehetetlen olvasmány!!Ajánlom vegyétek meg mind a három részt nem bánjátok meg!!!

Akit nem rettent el a durva erőaszak és az akasztófa humor mindenképpen olvassa el megéri az árát le se lehet tenni,én nagyon élveztem!! Melegen Ajánlom