Lisszabon ostromának históriája

"...könyvem, ne felejtse el, történelmi munka. Valóban így határoznák meg a műfajok hagyományos osztályozása szerint, az én véleményem azonban az, noha nem szándékom más ellentmondásokra rámutatni, hogy minden, ami nem élet, uram, az irodalom, a történelem is, elsősorban a történelem" Saramago regénye játékos kísérlet a történelmi múlt és a történelemivé érő jelen egybeforrasztására. Raimundo Silva korrektor egy szöveg javítása közben megváltoztat egy szót, és ezzel mintegy átírja Portugália történelmét. De vajon merészsége következtében valóban másfelé fordul-e a történelem kereke, vagy csupán önnön személyes történelmét — esetleg a kettő valamely ötvözetét — tereli új irányba? "...megpróbáljuk rekonstruálni azt a pillanatot, amelyet azért nem tudtunk felismerni, mert az éppen egy másik pillanat rekonstruálása közben telt el, és így tovább, pillanatot pillanat után, az egész regény ez, meró kétségbeesés, meghiúsult szándék, hogy a múlt ne vesszen el véglegesen. Csak arra nem talált még választ az ember, hogy a regény akadályozza-e meg a felejtést, vagy a felejtés képtelensége készteti-e arra, hogy regényeket írjon."