José Saramago

Az író bemutatja, hogy rendkívüli eseményekre hogyan reagálnak az emberek. Az alap szituáció: különös kór terjed egy városban, amely vakságot okoz. A betegeket a használaton kívüli elmegyógyintézetbe különítik el. Naturalista módon ábrázolja Saramago, hogy ebben a szigorúan zárt térben, miként válnak férfiak és nők áldozatául éhségnek, mocsoknak, szexuális megaláztatásnak, hogyan vetkőznek ki emberi mivoltukból. A méltán Nobel- díjas író fantasztikusan festi le a morális leépülés folyamatát. Elgondolkodtató olvasmány.

Saramago hihetetlen érzékletességgel, elgondolkodtató módon írja le, mivé lesz az ember, ha elveszíti egy olyan hétköznapi (természetes) érzékét, mint a látás. Mindezt talán még hatásosabbá teszi az egyszerű módon (az egyszerűt nem negatívumként írom) történő tálalás, nincsenek fellengzős, hatásvadász mondatok, talán úgy is fogalmazhatnék, hogy egyfajta párhuzam vonható a szövegalkotás és az emberi jellem (vissza)fejlődése között. A regényből film is készül, ami ugyan nem rossz, de közel sem tudja olyan érzékletesen (hatásosan) visszaadni Saramago sorait, mint ahogy a könyv tette.

Idén olvastam először az írótól, épp ezt a regényt. Nem tudom, hol volt eddig az életemből? Mestermunka.

Zseniális regény, letehetetlen, de messze nem ez a legjobb könyv Saramago-tól.

Csodálatos!

Zseniális, egyedülálló! Csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Az egy dolog, hogy letehetetlen, de olyan szemszögből tanít meg a halálról és az életről gondolkodni, és egyáltalán, GONDOLKODNI, amilyenből még sosem szemléltem a dolgokat. Szívből ajánlom.

Érdekes, különleges történet, Saramago megszokott kikacsintgató stílusában. Nagyon ajánlom.

Nekem ez az egyik kedvenc könyvem. Kicsit nehéz olvasni, mert afféle tudatfolyam-szerűség az egész mű (véget nem érő mondatok, befejezetlen gondolatok, stb), de szerintem ez ne rettentsen el senkit, mert ha megszoktad, utána rendkívül izgalmas lesz olvasni. A mű egy mitológiával átaszőtt utópia-szerűség, amiben a teljesen elszegényedett külváros és a hiperurbánus belváros kontrasztja a lényeg. Egy öreg fazekasmester minden ügyessége ellenére szakmája és szeretett élete feladására kényszerül, és lányával és vejével be kell költözniük a belvárosba. Ott azonban sok meglepő felfedezést tesz, melyek végül elvezetik a végső megoldás és a végső döntés felé... A poént pedig csak azért sem lövöm le!

Brutális, egyben csodálatos könyv az emberi természetről és a szeretet hatalmáról. Néhol erőszakos képek is találhatók a műben, de ez szerves része az ideológiának. Saramago szerintem a ma élő írók közül az egyik legötletesebb tehetség, aki az ötletéből egész világot képes felépíteni, úgy, hogy az később sem dől össze, amikor az író magára hagyja.

Sőt, azoknak jelenthet igazán nagy élményt, akik nem vallásosak (mint például én)! Lenyűgözően közel kerül hozzánk ez az amúgy is mindenki másnál lenyűgözőbb figura.

Nehézkesen indult, de megérte kivárni.

Lenyűgöző, ahogy ez az ember ír! Nem csak a sajátos stílus, de egy teljesen egyéni látásmód. Ez különösen ebben a regényében jelenik meg. Egyedülálló élmény olyasvalaki számára is, aki nem vallásos. Más megvilágításba helyezi Jézus személyét, sokkal emberibb.

Fantasztikus, lebilincselő olvasmány. Határtalan betekintést nyújt, a korszak nagyhatalmának tekinthető varázslatos Portugáliájába. Nehéz, lágy stílusát remekül ellensúlyozza mesés tartalma. Az egész könyv egy ellentét, a tartalom és a cím ellentéte. Nagyszerűen fedi a vallásosság burkával, az erőszakkal teli, kegyetlen, egyben mesés világot. A könyv olvasásával borzongással teli vágyak, álomok alakulnak ki ahhoz, hogy megépítsük a "csodagépezetet", vagy éppen a a portugál király hű alattvalói legyünk, s segédkezzünk neki a monumentális templom, monumentális munkálataiban.