A Sánta Vándor

A Sánta Vándor ellentéte a cselekményben gazdag regényeknek és drámának. Az író szándékosan mezteleníti le művének gondolati vázát. Maga a főhős, a Sánta Vándor - félig-meddig parabolikus alak, az író lelkének leplezetlen része, gondolatainak és érzéseinek megtestesítője.
Útja nyilvánvalóan egy ember életútjának a bemutatása. A Vándor ezen az úton találkozik az örökléttel, a lélekkel, az Személlyel és az emberi társadalommal, gondokkal, a gyermek-, ifjú-, felnőtt. és öregkorral, a természettel és a művészettel. Végezetül kimondja, hogy Istennel mind ez ideig nem találkozott. Mindezek a találkozások valójában nem találkozások - az emberi élet értelmének és kiteljesedésének kérdéseire próbálnak választ adni.