A Dunánál

József Attila klasszikus költeménye: A Dunánál természetesen nem véletlenül kapott helyet abban a kötetsorozatban, amely terveink szerint a 20. század klasszikus magyar verseiről és ezek befogadásáról szeretne képet adni. Nem pusztán költői rangja és nem pusztán a költő életművében elfoglalt igen magas helye miatt. Hadd fejezzem ki azt a meggyőződésemet, miszerint a jelen versértelmező vállalkozásnak nemcsak "irodalomtörténeti" célzata kell hogy legyen, hanem időszerű mondanivalója is. Napjainkban, ahogy nemegyszer a nemzeti történelem mögöttünk álló évszázadaiban, tapasztalható valami bizonytalanság a magyarság közös tennivalóinak és lehetőségeinek megítélésében: földrajzi és történelmi helyzetünk értelmezésében. Vonatkozik ez arra, hogy miként értelmezzük múltunk, különösen 20. századi múltunk jóformán sorozatosan nemzeti tragédiákkal együttjáró eseményeit, és miként értelmezzük földrajzi, mondhatnám, "geopolitikai" helyzetünk következményeit. Mindezzel - a nemzet jövőjét nagyon is meghatározó - tényezővel a "nemzeti stratégiák" kidolgozására hivatott politikai irodalom csak ritkán vet számot a szakszerűség és a stratégiai gondolkodás színvonalán. Következésképp helyzetünk és a belőle következő tennivalók vizsgálata és meghatározása nemegyszer a költőkre maradt. Olyan költőkre gondolok, mint Ady Endre, Babits Mihály, Illyés Gyula és József Attila - meg még egy sor további költőre, minthogy a magyar költészet érdeklődését és felelősségtudatát mindig is megszabta a magyarság történelmi sorsát és tennivalóit érintő stratégiai gondolkodás. Ez a gondolkodás kapott hangot A Dunánál soraiban is.