Salföld

Keresztes Lajos egész életében fotográfus volt, ám magát a festők közé tartozónak érzi. "Én nemcsak fotós, hanem festő is vagyok. A festészet a fantázia, a lélek megtestesítése, ezt valósítom meg a kamerával." - vallja. Keresztes tudja, ha a fotós túllép egy korlátot és a fényképezést elképzeléseinek közvetítésére használja, akkor műveit művészi szintre emeli, így lesz munkája a legjobb, a legösszetettebb vitára is alkalmas. Így alakul ki egy párbeszéd a két művészeti ág között: a fotózás felismerésre, a látható valóság bemutatására összpontosít. A festészet pedig a vázlatok, tanulmányok készítésén keresztül a képi megformálást segíti elő. Keresztes sok időt szán a művészi kimunkálásra, gondolatainak közvetítésére, így találkoznak a belső képei és asszociációi, így egyesíti különböző elképzeléseit egyetlen képpé, vagy több kép komplex bemutatását egyetlen zárt sorozattá. A képek egyes részletei, ellenpontjai egyetlen arénában jelennek meg. Soha nem volt célja egy előre elképzelt harmónia bemutatása. A kiteljesülés Keresztesnél nem egysíkú, hanem ellentétes feszültségek egysége. A művészet nem lehet a valóság utánzása, hanem a lehetőségek felismerése és átadása. Egy ilyen "felfedezőutat" épített ki számunkra Keresztes. Ennek az útnak a felépítése az ő érdeme, köszönjük. Szeretnénk, ha ez az út sokak számára oda vezetne, ahová a szem nem lát el: a láthatatlan felkutatásához. - (Manfréd Zeltner)