Európa nyomasztó öröksége

Kertész Imre új könyve az elmúlt húsz évben írt esszéinek java részét gyűjti egybe, amelyeknek mintegy a fele most jelenik meg először kötetben. Az életműnek e mindmáig kevésbé vizsgált területén is jelentős és megkerülhetetlen írások sorakoznak: a szerző egyedülálló módon végzi el azt az egzisztenciális munkát, amelyet tanúságtételként is elénk állít. Szinte valamennyi írás újabb és újabb számvetés azokkal a történelmi traumákkal és társadalmi problémákkal, amelyek a diktatúrák elmúltával is velünk maradtak, s továbbra is veszélyeztetik egyéni szabadságunk megteremtésének lehetőségeit. Továbbra is az egyik legfontosabb kérdés, hogy miként alakul a közös európai etikai kultúra s annak emberképe: a felmérhetetlen szenvedések miféle tudáshoz vezetnek, a nemzedékek saját közös örökségükké teszik-e mindazt a botrányt, gyalázatot és szégyent, amely úgy tűnik, még jó ideig nem kerülhet múlt időbe, ám épp emiatt felmérhetetlen erkölcsi tartalék is rejlik bennük.