Pozsony... Anno... - Századfordulós évtizedek, hangulatok

Ha egy otthonos kávéház ablakából nézzük, akkor egy város életében száz év igen nagy mélység. Ha az utcáról próbálunk belesni ugyanebbe a kávéházba, ne tegyük, mert a tekintetünk útjába álló portálüvegre foncsort von a belső félhomály, és ami az üvegen látszik, az már tükörkép csupán, amely természeténél fogva fordítottja az eredetinek. Ráadásul nem több egy röpke pillanatnál. Ezeki a régi városképek is zömmel üvegre fotografáltattak és színeztettek. Hajdan ezek is csupán röpke pillanatok voltak. Ma már a történelem "foszlékony kövületei". Némelyik kereken százéves. A másik régebbi, de akad közöttük pechesebb korú. Mégis mindegyik egy századfordulóról, az azt megelőző és az azt követő egy-két évtizedről mesél valami sejtelmeset: szívszorongatót és szívmelengetőt. Egy városról mesél, amely mindenkori jókedvében és rossz hangulatában is ugyanaz a város volt, amelyik mostanság némi divatos majmolással kísérti régi önmagát, miközben az emlékezet választékos eleganciája helyébe inkább a szelektív emlékezetnek ad helyet.