K. Ferenc léglakatos - Kisregények

K. Ferenc léglakatos az apám volt. Meg kellett halnia ahhoz, hogy megtudjam, mennyire szerettem. Életéből, sorsából a szeretet, a megértés hiányzott a legjobban. Késő, késő ez a sugárzás. Késő, mert hiábavalóan enyészik el az űrben, és sohasem éri utol őt. Önvédelem marad, silányságom csillogó takarója. Önvakítás! Nem kímélhettem senkit ebben a könyvben, legkevésbé magamat. Akár sikerült szándékom, akár nem, semmiféle utólagos igazolás nem feledtetheti a jóvátehetetlent. Két könyvet adok át ebben a kötetben. Az egyik anyámé, a másik apámé. Talán sohase kerültek egymáshoz ennyire közel, mint itt mint bennem. Tudom tehát, hogy nem is békülhetnek ki soha, tusakodnak ádázul. Ez az én gyönyörű büntetésem írja új könyvéről Kiss Dénes.