Pacsirta

A regény színtere egy különállóságba kövesedett, ódon kisvilág. Címszereplője, Pacsirta, a csúnya vénlány csak az első és utolsó fejezetekben tűnik fel. Elutazásának napján ismerjük meg szülei körében, s csak egy hét múlva látjuk viszont, a regény vége felé.

Vajkayék vidékies, árnyboltos kúriája egyszerű örömök, talán mosolyogni való lehetőségek előtt húzza le a redőnyöket, de a boldogság nem olyan válogatós a tárgyban, mely előhívja, inkább függ attól, aki a tárgyért nyúl. És Vajkayék ezt a mozdulatát állítja meg állandóan egy belső tiltás, melyről nem szólnak, említeni sem merik, mégis ott rebeg közöttük, megbújik minden apróságban, befészkeli magát a zegzugos házba, onnan meg kinő a világba, átszivárog a sárszegi utcákra, arcokra. Fullasztóvá, nyomasztóvá teszi a levegőt. Megidegenednek, ellenségessé válnak az arcok, támadásnak tűnik a szólítás, jelteljesnek a hallgatás.