A vándor és más novellák

Magamtól is kérdezem néha, hogy igazából mi ez a könyv. Novelláskötet? Mesekönyv? Felnőtteknek szól? Vagy gyerekeknek? Vagy olyanoknak, akik maguk sem tudják, hogy felnőttek vagy gyerekek? Talán egy kicsit mindegyik, talán egy kicsit mindenkinek.Hogy miről szólnak a mesék? Mindegyik másról és ugyanarról, emberekről, tárgyakról, állatokról, tündérekről, valami kereséséről. Mindenki döntse el maga, hogy neki miről szól. Biztos lesz, ami nem tetszik, és talán olyan is, ami tetszik. Lesz olyan, ahol elgondolkodunk, hogy ez hasonlít egy előzőre és talán olyan is, ahol a tündérek és manók közt megtaláljuk saját kis életünk kérdéseit.   Egy könyvben az a jó, hogy nem győz meg senkit semmiről, és bármikor le lehet tenni, ha nem tetszik vagy elfáradtunk, hiszen megvár. Ennek a könyvnek, úgy, mint sok másiknak a világon nincs célja, nem volt vele semmi célom nekem sem, csak jól esett leírni a gondolataimat, és ha akad egyetlen ember, akinek legalább az egyik mese eljut a szívéig, kevésbé érzi magányosnak magát ebben a rohanó világban, elgondolkodik rajta vagy csupán emlékszik rá egy ideig, akkor már megérte.