Assziszi Szent Ferenc - A vidám koldus

Megismerkedni a szentek életével az értő olvasó számára annyit jelent, mint bepillantást nyerni Isten műhelyébe. Ebben a műhelyben megfigyelhetjük, hogya a fúrja-faragja, üti, kalapálja kiválasztottjait a Mester, aki minden időben mintákat ad és hivogató fényeket állít a szentség felé vezető úton, amelyre mindannyiunkat meghívott.
Assziszi Szent Ferenc - amint azt a tudomány és a művészet nagyjai egyhangúan vallják Celanói Tamástól Julien Greenig - még a szentek ragyogó társaságában is kitüntetett helyet foglal el. Jellemének eltökéltsége és tisztasága, eszméihez való szigorú ragaszkodása, kiáradó szeretete olyan kisugárzó erővel ruházták fel, amellyel - és ez nem túlzás - átformálta korának, és az utána következő századoknak gondolkodását. Éspedig azzal, hogy Ferencet nézve mindenkinek óhatatlanul maga Krisztus jut az eszébe, Aki a történelem tanúsága szerint mindig akutális volt és marad. A kereszténység története során talán senki sem tudta annyi meggyőző erővel - és oly egyszerű módon - megjeleníteni az emberek előtt Jézust és az Ő tanításának lényegét, mint a "Poverello", Isten szegénykéje. Az egyetlen igazi keresztény Krisztus óta, mondják egyesek: mindenesetre látomás során megkapta Jézus sebeit, jutalmul, és 44 évnyi hányatott élete igazolásául.
Különleges életútja - a modern "szent-életrajzok" ismert és népszerű alkotójának e könyve a bizonyíték rá - regényíró tollára kívánkozik. Emberi kíváncsiságunkat izgatja a sommásan talán ismert események miértje és hogyanja, a történések részletei. És Louis de Wohl, az adott kor és az emberi lélek kitűnő ismerője, pompás történelmi tablóba ágyazva eleveníti meg Pietro Bernardone, a gazdag assziszi posztókereskedő fiának valóban rendhagyó történetét: vidám és könnyelmű ifjúságát, csalódását a lovagságról szőtt álmaiban, megtérését, fösvény és értetlen apjával való szakítását. Plaszitkusan lép elénk e lapokról a zsákvászonba öltözött Ferenc, akinek példáját - csodák- csodája! - hamarosan tisztes polgárok, ifjúkori cimborák, sőt neves kisasszonyok is követik; aki ruhát cserél a koldussal, leprásokat ápol, és rongyokban jelenik meg a pápa és a szultán előtt, mégis fogadják. Lépteit csodák és misztikus jelenségek kísérik. És mindebből megtudhatjuk, hogy a kereszténység nem a polgárok biztos üzletmenetét garantáló morál, nem is az "úriemberek" illemkódexe vagy a széplelkek álmodozása. Sokkal inkább vér, tűz és vas, és az Istennel való természetfölötti kapcsolat, mely meghalad minden földi fogalmat.
És ami addig emelhet egy embert, hogy a nagy találkozást jelentő elmúlás, a végső próba küszöbén énekkel és testvérként köszöntse a "halál nővért".