De Corde Szíveskönyv - A szív a régiek hitében és művészetében

A szív a régiek szemében szent volt: a test központja, a lélek, a kedélyek, az erények és a bűnök székhelye. Jelentőségét az is mutatja, hogy a szívet az asztrológiában a Nap, az alkímiában pedig az arany szimbolizálja. A szívről és a keringésről alkotott elképzelések szoros kapcsolatot mutatnak a mitológiával, hiszen kultúrtörténetünk kezdetei a mítoszokon alapulnak. Ismereteink a régi korokról több évszázados/évezredes leírásokban/másolatokban/utalásokban, amulettekben vagy egyéb, ún. képzőművészeti alkotásokban vagy tárgyakban maradtak ránk. Ha napjainkban mindezek megmosolyogtatóak is, nem feledkezhetünk meg arról, hogy mai tudásunkhoz ezek révén jutottunk. Azok a ránk maradt munkák azonban, amelyekben a múlt fellelhető, egyre kevésbé hozzáférhetőek és így lassan feledésbe merülnek, miután az orvostudomány múltját kutató törekvések is elsősorban és értelemszerűen a szakmai vonatkozásokra kíváncsiak, kevesebb figyelmet fordítva azok kultikus jelentőségére. Ezen utóbbi nyomon követése egy személyben archeológiai, kultúr- és művészettörténeti, nyelvészeti, orvosi és még számos egyéb, nem utolsó sorban orvostörténeti megközelítést kíván, és így érthető, hogy egyik szempontból sem lehet maradéktalan. Az eredmény azon múlik, hogy a holtakat mennyire sikerül megszólaltatni, hangjukat meghallani és megérteni. A De corde egy trilógiatervezet második része. Az első (Nomen est omen) orvosi szavaink mitológiáját mutatta be, a harmadik orvosi szótörténeti tárnak készül. A jelen kötet a szívről és a keringésről képzelt ókori/középkori hiedelmeket foglalja össze az adott kor hit- és szellemvilágának kíséretében, a kezdetektől a vérkeringés felfedezéséig. A feladatot nehezíti, hogy a régiek szemében a szív tabunak számított, és mint ilyen, ábrázolása sokáig tiltott volt. Továbbá a régmúlt egyre fakul és ennek korunk egyre kisebb jelentőséget tulajdonít, holott az alábbiak mindmáig a humaniórák szerves részét képezik és becsük mindaddig megmarad, amíg több ezer éves európai értékrendünk alapjai teljesen a visszájára nem fordulnak.