Bábuk tánca

1928-ban egy huszonéves bengáli fiatalember fogadott a barátaival: ha akar, író lesz, megjelentet egy elbeszélést valamelyik folyóiratban. A fogadást megnyerte. Így született meg Manik Bandjópádhjája, az író, a bengáli irodalom egyik legszínesebb egyénisége. Mozgalmas élete során negyven regényt és több száz elbeszélést írt. Vajon az irodalomnak nem azt az életet kell-e tükröznie, amelyet magam tapasztaltam meg, amikor bejártam Bengál falvait és városait? Az életet a maga nyers valóságában, hogy újra meg újra lehulljon mindenről az érzelgősség leple, mert az ember a saját bőrén, önnön lelkében érzi az ellentmondásokat fogalmazta meg alkotói hitvallását. 1936-ban írt regénye, a Bábuk tánca valóban hűséges krónikája a térképen nem található bengáli falu, Gaodia életének. A kasztonként külön-külön negyedekben lakó falusiak régi szokások és babonák közt folyó hétköznapjai, színes ünnepei tárulnak föl a regény lapjain, s megismerjük azokat is, akiket az új, mozgalmasabb élet arra csábít, hogy elhagyják ezt a falut.