Minőség és megbízhatóság a menedzsmentben

A megbízhatóság-elmélet a XX. század második felében alakult ki, az első vizsgálatokat az 1940-es években végezték repülőgépek elektronikai alkatrészein, a biztonság szempontjait szem előtt tartva. Később a haditechnikában, az űrkutatásban használt elektronikai rendszerek fejlesztésében került a megbízhatóság növelésének kérdése előtérbe, majd a biztonságos működés érdekében kifejlesztett megbízhatóság-elméleti módszerek a hétköznapi alkalmazások esetén is terjedni kezdtek. A vizsgált területeken felmerült a meghibásodásokhoz vezető hiba okok módszeres elemzésének és elhárításának igénye. A megbízhatóság-elméletnek minőségügyi gyökerei vannak, némi késleltetéssel a karbantartási alkalmazások is előtérbe kerültek. A megbízhatósági vizsgálatok igazi térnyerése az atomerőművek megjelenésének köszönhető jelentős lendületet adva ezzel a megbízhatósági elemzések terjedésének, ezzel párhuzamosan pedig megjelentek a megbízhatóság-elméleti módszerek első nagyipari alkalmazásai is.