1934-ben született Tel-Avivban. A család eredeti lakóhelye Párizsban volt, édesanyja épp meglátogatta Tel-Avivban élő rokonait. Gyermekéveit Párizsban töltötte, ahová a szülei Litvániából emigráltak az 1920-as évek elején. Kahneman és családja Párizsban élt 1940-ben is, amikor a nácikelfoglalták Párizst. Édesapja internáló táborba került, ahonnan 6 hét után szabadon bocsátották. A háborút azonban nem élte túl, 1944-ben cukorbetegségben vesztette életét. Ezt követően Daniel Kahneman, nővére és édesanyja Palesztinába költözött ottani rokonaikhoz. (Kahneman, 2002).
Kahneman így ír a nácik által megszállt Franciaországban szerzett tapasztalatairól, mellyel megindokolja, miért választotta a pszichológusi pályát: „1941 vége vagy 1942 eleje lehetett. A zsidókatkötelezték a Dávid-csillag viselésére és a 6 óra utáni kijárási tilalom betartására. Egy katolikus barátommal játszottam és túl sokáig maradtam. Kifordítottam a barna pulóveremet és elindultam a néhány háztömbbel arrébb lévő otthonom felé. Amint az üres utcán sétáltam, felbukkant egy német katona. Fekete egyenruha volt rajta, amitől azt mondták, jobban kell félnem, mint a többitől – ezt az SS katonák viselték. Ahogy közelebb értem hozzá, és próbáltam gyorsan elsétálni, észrevettem, hogy erőteljesen bámul. Aztán odahívott magához, felemelt és megölelt. Rettegtem, hogy észreveszi a csillagot a pulóverem belsejében. Hevesen gesztikulálva elkezdett hozzám németül beszélni. Amikor letett, kinyitotta a tárcáját, mutatott egy képet egy fiúról, és adott egy kis pénzt. Biztosabb voltam benne, mint valaha, hogy az édesanyámnak igaza volt: az emberek végtelenül összetettek és érdekesek” (Kahneman, 2003, 417. o.).
Kahneman pszichológiából és matematikából szerzett diplomát a jeruzsálemi Héber Egyetemen, 1954-ben. Miután megszerezte diplomáját, tagja lett az Izraeli Védelmi Erők pszichológiai részlegének. Feladatai közé tartozott többek között, hogy értékelje a tiszti képzésbe jelentkező katonákat, továbbá erre a célra teszteket és mérőeljárásokat dolgozzon ki. Ebben az időben kezdték el foglalkoztatni olyan pszichológiai kérdések, amelyek megválaszolásán később Amos Tverskyvel dolgozott.
1958-ban az Egyesült Államokban, a kaliforniai Berkeley Egyetemen kezdte el a doktorandusz képzést. Disszertációját 1961-ben írta meg, amelyben a szemantikus differenciál mellékneveinekstatisztikai és kísérletes elemzését végezte el.
Kahneman tudományos pályáját a Jeruzsálemi Héber Egyetemen kezdte meg, mint előadó, 1961-ben. 1966-ban egyetemi docenssé nevezték ki. Korai munkáiban a vizuális percepció ésfigyelem kérdéseivel foglalkozott. Ehhez kapcsolódik első publikációja a jelentős „Science” című tudományos folyóiratban: "Pupil diameter and load on memory" (1966). Ebben az időszakban Kahneman vendég tudósa volt a Michigan egyetemnek (1965-66), az Alkalmazott Pszichológiai Kutatóintézetnek Cambridge-ben (1968 és 1969 nyara), továbbá kutató ösztöndíjas volt a „Center for Cognitive Studies”-ban és előadó a Harvard Egyetemen (1966/1967).
