Micsoda szerencse - 99 vers

Az 1922-ben született Miron Białoszewski a mai lengyel irodalom egyik legeredetibb alkotó egyénisége. Nemcsak kitűnő költő, prózaírói munkássága is jelentős; 1955-től 63-ig fenntartott költői színháza az új színházi törekvések egyik első megnyilvánulása volt Lengyelországban, annak az irányzatnak legfontosabb elemeit foglalta magában, melyet a világ drámaírásában többek között Ionesco és Beckett képvisel. Első versei 1947-ben jelentek meg, de igazán 1955-ben fedezte fel a lengyel kritika. Białoszewski a környező tárgyi világ életét figyeli, cselekvést, mozgást, drámát lát mindenütt, még a nyelvben, a szavakban is. Friss, intuitív rácsodálkozását a világra aktivizálja költészetté. Szürrealisztikus víziói mögött nemegyszer a háború apokaliptikus valósága, reális élményanyaga áll. A szókincset szabadon hajlítgató, a nyelvet a groteszkségig feltördelő versei csak sűrítik a mondanivalót, szokatlanul éles megvilágításban rajzolják ki azt, amit a leglényegesebbnek tart. Költészetétől mi sem áll távolabb, mint a keserűség. Ellenkezőleg: végtelen gazdagságot tár fel mindenben, ami látszólag szürke és hétköznapi.