Halni szótlanul - (Dedikált)

Az első világháborút követő évtized nyomorúságából Apafi Márton egy életre szóló elszántságot kovácsol magában: akárhogyan is, de kitör a szülőfalujában rá váró szegénységből, "kilábol a népségből", miként milliónyi sorstársa, feléget minden hidat maga mögött, hogy visszaút pedig többé ne legyen. Sorsát innen kezdve - a harmincas évek közepétől, végétől - a történelem irányítja, akár akarja, akár nem, hogy majd a hatvanas évtizedre azzal vigasztalhassa magát: többé már nem érheti meglepetés, legfeljebb még az utolsó. Milyen ember volt Apafi Márton, ez a tipikusan XX. századi kisember? Mennyiben vezette elhatározásaiban, tetteiben a józan mérlegelés, s mennyiben életösztönének parancsa, sejtjeinek üzenete vagy egyszerűen csak a reménykedés? Mire tanította őt s a hozzáhasonlókat a kor, amely végül is szolid jólétet, nyugodalmat engedélyezett számára nem kevés megpróbáltatása után? - ezekre a kérdésekre keresi a választ Tamás, Apafi Márton fia Németh Pál kisregényében.