Fehér négyszögek

"Bennem már jó ideje egy gondolat, de ez idáig csak az érzékek határain bujdokolt, leskelődött, várt.Most itt van és annyira megfogalmazhatatlan, hogy kénytelen leszek majd sok-sok szükségtelen és léha mondatot összehalmozni, kupacba rakni, hogy a végén rájöjjek minden erőfeszítés fölösleges. Mert ki merné egyértelműen megmondani, mi hajt előre bennünket? Mitől érezzük úgy, hogy tennünk kell valamit, amit még más nem tett.  Nincs esélyem. Írjak bár akárhány sort, valószínűleg egy sem lesz, ami csak megközelítené az igazságot. Ám mégis, a papír fehér, kietlen négyszögei betöltésre várnak, mint ahogyan a csend vár a szavakra, a női öl a falloszra, amint legtöbbünk lelkében vár egy vágy esélytelenül arra, hogy kielégítsék. Elébe megyünk hát, megpróbálunk valamit tenni. Bemocskoljuk a világot zajjal, tettel, árulással. Tönkretesszük, megosztjuk lényegétől, úgy, mint én, aki meglopom a papírlapok makulátlan fehérségét, s selejtté teszem őket, és e szüntelen rombolás közepette írógépkopogástól pusztulnak el hosszú estéim, álmos hajnalaim, hogy végül eljussak a szóig. Papírhalmokat becstelenítek meg, hogy a tiszta, egyenletes űrt, egy kuszábbra cseréljem.Nos, nincs mire várni. Jöjjenek a szavak, fröccsenjen a nyál, a sperma, a vér, megannyi fölösleges jel a fehér négyszögek sivatagában."