Önarckép - általad

Osváth László József (1960) versei a lélek mélyéről hozzák felszínre tartalmukat a tudatosság, a precíz költői kompozíció és a látomás egyre magasabb fokozatain megvalósuló ihletettség jegyében. A költő megvárta, hogy a vers szólaljon meg először és ne az énje a versben. Türelem és lemondás, alázat és a szó erejébe vetett hit által válik sikeressé a közvetítés a magasabb rendű valóság és mindennapi nyűgeink között. Ezt az utat választotta a szerző, aki egyben gimnáziumi irodalomtanár, tehát a lelki megértés egyik első hírnöke is fiatal diákjai számára. Mondhatjuk, hogy a tanulás-tanítás folyamatában a költői mesterség elsajátításának egyik legfontosabb eszköze rejlik. A tanár, klasszikus értelemben, az irodalom szóbeli és írásbeli hagyományának ismerője és őrzője. Osváth László József verseiben a vallomás néha kegyetlen őszintesége mellett megjelenik a magyar és a világirodalom értékeivel történő folyamatos párbeszédből származó mély gondolat. Tiszta forrás, szép szó: minden korban igaz fogalmak, melyek az Önarckép-általad című, közel három évtizedet felölelő versgyűjtemény lapjain is érvényesek.