Így főz a Tisztelt Ház

Az a bizonyos cseresznyefa talán ma is ott áll a kert végében, itt volt a törzshelyünk, nekem és az öcsémnek. Gyerekkorom nyarait édesapám szüleinél töltöttem, nyírségi gyerekként a tanyájukon ízleltem meg először a disznótoros finomságokat. Anyai nagymamám is mindig finom falatokkal várt bennünket, vasárnaponként tyúkhúslevessel, rántott csirkecombbal kedveskedett a családnak. De olyan töltött csirkét senki nem tud sütni, mint amilyet édesanyám, és édesapám sertéspörköltje is utánozhatatlan! Amikor megházasodtam, a feleségem még nem mozgott otthonosan a konyhában, de hamar kedvet kapott a főzéshez, s egyre finomabb falatokkal lepte meg a családot. Ma már el sem tudnám képzelni az életemet a fokhagymával tűzdelt malacsültje, vagy a mindig szeretettel tálalt meggyes piskótája nélkül. Ibolya nemcsak hogy remekül főz, a könyv elkészítésében is rengeteget segített, hiszen a most elkövetkező száz interjú hangfelvételeit ő írta le a minidiszkről több mint hatszáz oldalra, amiért külön köszönet illeti! Jómagam kíváncsiságából kezdtem el főzni, időnként persze értek kudarcok. Először a kocsonya fagyott meg a teraszon, majd a karácsonyi süllő feje szakadt le tálalás közben, és előfordult, hogy elsóztam a füstölt csülökkel készült bablevest! Néhány specialitást viszont már csak én készíthetek el. Kamaszodó Balázs fiam lapcsánkát követel rajtam, Eszter lányom pedig, aki első osztályos, azt mondta a tanító néninek, hogy édesapa szarvasraguja a kedvenc étele! Újságíróként jó néhány évig kísértem figyelemmel az Országgyűlés plenáris üléseit, a pártok sajtótájékoztatóit. A parlamenti büfében gondoltam először arra, bizonyára a képviselőknek is vannak hasonló élményeik, amelyeket megosztanánk az olvasókkal. Ezúttal nem beszéltünk politikáról, csak jóízű történetekről és ételekről. Biztos vagyok benne, hogy önök, Kedves Olvasók is találnak majd kedvükre való recepteket e könyvben. Sok sikert kívánok a főzéshez, a sóval és a csípős paprikával azért csínján bánjanak!