Ami elveszett

Belső utazásra hív ez a regény, békeidők és vészkorszakok labirintusaiban elveszett és elveszejtett nemzedékek nyomába eredve. Megkésve, de még éppen időben felkutatott családtörténet: ösztönösen elhárított, mégis lázasan keresett múlt. Egy évszázad fontos történelmi pillanatain, országokon, földrészeken vezeti át az olvasót, visszavisszatérve a jelenbe. Meghitt, szomorú, olykor humoros regény - és néha gyönyörű, akár az Anya. A többiek: elszánt, a családért ádázul küzdő, mégis gyöngéd nők, akiknek és akikén ez a regény íródott. Micsoda elszánás egyetlen régi kartondobozból indítani a múlt-mesét, pár karcos fénykép, levél és naplótöredék romjaiból újrateremteni a családot! Középült ül fonott székében Auguszta, a dédanya; mellette áll szálegyenesen Ilona, a nagymama; és ott kucorog az Anya is: Mari, a varázslatos. Aki felnyitja ennek a bűvös doboznak a fedelét, rájuk talál.