Művészetfilozófiai írások

SZkladányi Mária Pauler Akos életművészete című munkájában Pauler Ákos (1876-1933), kora legjelentősebb filozófusának művészettel kapcsolatos szubjektív vallomásait is följegyezte. Alighanem a következő idézet a legbeszédesebb: "Vajon mi is hiányzott belőlem, hogy művész legyek? A képzelet nem, ez túlontúl nagy erejű bennem, a kifejezőkészség sem, egészen fiatal koromban megpróbáltam agyaggal mintázni egy hírneves francia szobrász félügyelete alatt, s oly gyorskezű voltam amilyen a tudományban soha. A zenei vetületek egész skálái élnek bennem, s csak le kellene kottáznom. Megesik velem, hogy egy-egy nagyobb zenei művet hallgatva teljesen más hangösszetételek elevenednek meg előttem, ha másképp nem, az illető zenemű paródiájaképpen, említettem már, hogy idegen városokban járva le tudom bontani képüket, s helyette egészen új elrendezésben látom a város alakját. Egy alkalommal megismerkedtem az építészet elemeivel, akkor hónapokon át terveztem, s főképp a keleti építkezés érdekes kombinációira voltam képes. Végül, a nagy élményekre való képesség és annak tömörítési vágya is nagymértékben él bennem, ami alapvető az ábrázoláshoz. Mi hiányzott hát belőlem a művészethez?... Csak egyetlen kis rugó hiánya tette, hogy csak tudós maradtam. A tudomány csupa visszavonultság, objektív tárháza a személyes erőknek, nincs bennne semmi közvetlen emlékeztető az emberre. És ez teljesen nekem való. A művészi készség minden feltétele birtokában is egyre képtelen volnék, arra a merészségre, hogy beláttassak magamba... Valami túlzott rejtegetést hajlam él bennem, még művészi alkotásokat sem tudok mások jelenlétében élvezni." Jelen kötet a magyar filozófus idáig jórészt ismeretlen művészetfilozófiai munkáit adja közre.