Pompeji utolsó napjai

Sötét kalandortörténet ez, amely Kr. u. 79-ben játszik Dél-Itália görög-latin ege alatt. Szinte bűnügyi regény, de az eltemetett Pompeji magánéletének társadalmi regénye is egyben. Bulwer regényének kétségtelen erénye és mélyebb jelentőségű írói ötlete az emberi élet bárminő drámáját úgy megírni, hogy az utolsó felvonásban bűnre, erényre a kitörő Vezúv történelmileg pontos hamufüggönye ereszkedjék alá. Jelentős irodalmi tett az antik életnek, hangsúlyozottan magánéletnek lenyűgöző ábrázolása, mely ezt a darabját a részletek teljes és hű megelevenítésével elénk vetíti festői és mindennapi külsőségeiben. Archeológusnak lenni más feladat a tudományban és más a szépirodalomban. A régiségtani adatokból összeállított tudományos kép még nem él, bármilyen teljes és pontos is; életté csak egyvalami tudja tenni: az archeológiai fantázia és Bulwer ezzel a régiségtani megelevenítő képzelettel ajándékozta meg az európai irodalmat. Ennek jelentősége napjaink szenzációs pompejii felfedezéseinek fényében különösképp csillog, és vindikálja, hogy újraolvassuk ezt a remek művet. A kötetet Schöpflin Aladár finom műfordításában közöljük.