Tess Gerritsen

Nem volt rossz, de különösebben nem maradandó olvasmány. Nyári napokon üdülés közben el lehet vele tölteni az időt.

Izgalmas regény, a feszültség jól adagolt, a sebész kiléte sokáig homályban marad. Az írónő könyvei alapján készült a Rizzoli and Isles című sorozat, így a filmek rajongóinak mindenképpen kötelező darab!

Izgalmas, nagyon jó könyv, fogva tartja a gondolatokat, hogy vajon ki valójában a Sebész. Mindenkinek ajánlom, s aki kedveli a hasonló műfajt, annak javaslom Karen Rose műveit is.

Hosszú ideig heti rendszerességgel látogattam meg egy barátnőmet, akinek otthonához egy vasúti sín melletti susnyáson át vezetett a rövidebb út. Agatha Christie-n nevelkedett, lelkes krimirajongóként minden héten telefonnal a kézben, árgus szemekkel fürkésztem a susnyást: a terepet ugyanis mintha csak arra teremtették volna, hogy valaki ott felejtsen egy hullát. Mikor megfigyelésemet megosztottam barátnémmal is, két dolog derült ki: részint az, hogy nem csak én pásztázom a bokrokat minden alkalommal holttest után kutatva, részint pedig az, hogy a krimik iránti szenvedélyemet végre megoszthatom valakivel. Szerintetek van összefüggés a kettő között?A krimi elsősorban pedig a klasszikus krimi legfőbb vonzereje abban rejlik, hogy az olvasás idejére mi magunk is botcsinálta nyomozókká válhatunk, és bár a kis szürke sejtjeink talán nem olyan fürgék, mint Miss Marple vagy Poirot esetében, néhány órára azonban észrevétlenül életet és elsősorban halált érintő kérdéseket oldhatunk meg. Ám ez egyben csapda is, hiszen Agatha Christie és bűntársai regényeit olvasva a gyilkosság és a nyomozás afféle úri huncutságnak tűnhet, ami nagyobb társaságok bevett szórakozása a hosszú téli estéken. Maga a gyilkosság pedig tiszta és elegáns: méreg, netán egy pontos szúrás vagy lövés, ami azonnal végez az áldozattal, akinek a halála mintha szükséges rossz, apró kellemetlenség lenne csupán. Végtére is szórakoztató irodalomról beszélünk, nemde?Eme hosszas bevezetés után csalódást kell okoznom mindazoknak, akik az amerikai sikerszerző Tess Gerritsentől is valami hasonlóan kedélyes, békebeli történetre számítanak. Az írónő eredeti szakmáját tekintve orvos, így valószínűleg nem véletlen, hogy nagy sikerű krimisorozatának egyik főszereplője Dr. Maura Isles halottkém, aki Jane Rizzoli nyomozóval együtt vérfagyasztóbbnál vérfagyasztóbb ügyeket göngyölít fel. A két hölgy pedig olyan jól dolgozik együtt, hogy eseteikről már kilenc regény született, és a nyomozós sorozatok hatalmas népszerűségét meglovagolva tévésorozat is készült róluk. A bűnös Tess Gerritsen harmadik regénye a Rizzoli & Isles krónikák sorában.Már a regény kezdete garantálja, hogy az olvasóban meghűljön az összes testnedv, ugyanis röviddel karácsony előtt holtan találnak egy fiatal apácát egy zárda jéghideg kápolnájában, egy másik nővér élete pedig egy hajszálon függ a brutális támadás után. Az ünnepi hangulathoz az sem sokban járul hozzá, hogy Dr. Islesnak másik páciense is akad: egy felismerhetetlenségig megcsonkított női holttest, aki rejtélyes betegség nyomait viseli a testén. A két ügynek látszólag semmi köze egymáshoz, de rutinos krimiolvasóként rezignáltan vehetjük tudomásul azt, amire Rizzoli nyomozó és Dr. Isles majd csak fejezetekkel később döbben rá: minden mindennel összefügg. Miért is nem minket kérdeznek?Amit a kápolnában már sejthettünk, az a megcsonkított hullánál bizonyossággá válik, kedves nyomozókollégák: ebbe a tettesbe nem sok stílusérzék szorult. A gyilkos fegyver és a módszer kiválasztásánál az elegancia és a tisztaság a fontossági lista végére kerülhetett, ugyanis itt aztán folyik a patakvér, törnek a csontok, robbannak a testben a kék fejű Glaser lövedékek, ami pedig megmaradt a szervezetben, azt Dr. Isles pakolja ki a boncasztalra. Itt a halál nem látszólagos társasjáték nagy tétekkel, ami színt visz a hétköznapokba, hanem rettenetes, elborzasztó és megrázó akár azt is mondhatnánk, hogy olyan, amilyennek lennie kell. A nagyobb tétek nagyobb áldozatokat is járnak, mindenki részéről: nyomozóinknak az ügy megoldása mellett saját nem kevésbé zűrös életüket is rendezniük kell, és még az is előfordulhat, hogy nagyobb mértékben érintettek a bűnügy megoldásában, mint azt szeretnék.Mindezek után különösnek éreztem azt, hogy A bűnöst és a kemény krimit úgy általában a szórakoztató irodalom címkéje alatt tároljam magamban, ám úgy tűnik, voltaképpen nem is olyan más ez a műfaj, mint a többek közt Agatha Christie nevével is fémjelzett klasszikus irányzat, hiszen a körítéstől eltekintve mindkettő ugyanarról szól: a mások haláláról. És, ahogy Dr. Isles is mondaná, a halottak megérdemlik a figyelmet.

Ez a könyv a sebész,a tanítvány és a bűnös folytatása. Jó volt de így érdemes olvasni,hogy a sebésszel kezdjük :)

Ez az elsö könyv amit olvastam az irónötöl. Nem volt rossz, de ol- vastam már pergöbbet, érdekesebbet is. A történet tetszett.

Nagyon tetszett, nagyon izgalmas volt. Ez a könyv volt az, amelyik ráébresztett, hogy sokkal jobb olvasni, mint tévét nézni, főleg ebben a műfajban.

Ellentétben a Sebésszel, ezt egy picit lassúnak találtam, viszont azért így is nagyon tetszett!

Szerintem nagyon izgalmas volt, alig vártam, hogy olvashassam. Nekem nagyon tetszett.

Nekem nagyon tetszett A Tanítvány, a Sebész és az Eltüntek is! Kár hogy a többi a Librinél nem elérhető: Fehér akták (Harlequin 2007), Párizs árnyai (Harlequin 2006), A Búnös (Ulpius 2010), A Gyanúsított (Harlequin 2007)

Sajnos még nem sikerült olvasnom,megszereznem de itt a tartalma: Nagybátyja kegyesen azt hazudta Berylnek, hogy szülei, akik az angol titkosszolgálatnál dolgoztak, bevetés közben veszítették életüket Franciaországban. Húsz évvel később a lány Párizsba utazik, hogy kiderítse az igazságot a jóképű, de legalább annyira rejtélyes amerikai titkos ügynök, Richard Wolf segítségével. Ám egyesek mindent megtesznek azért, hogy soha ne derülhessen ki mi is történt azon a húsz évvel korábbi napon...

Jónak nevezném. Bár a szerző többi műveivel összehasolítva, ez tetszett kevésbé. Kicsit lassúak voltak a cselekmények. Nem szabad úgy elolvasni, hogy a Sebészt nem olvastátok! Nekem a vége sem tetszett annyira, mert szinte 10 oldalban összecsapta a végkifejletet, holott szerintem ott kellett volna lenni a nagy durranásnak. Az Uralkodóra sem tért ki szerintem eléggé, elég hamar lerendezte. Persze mindenképpen megérte elolvsani, egyáltalán nem bántam meg!

Sokkal jobban tetszett, mint a Sebész. Izgalmas volt, nem ült le a sztori, mert ujabb és ujabb fordulamtokkal volt tele. Az is csak mellette szól, hogy nem a Sebész főszereplői folytatják a szereplést tovább. Nem függ össze, de vannak benne utalások a Sebészre, ugyhogy ha valaki neki akar ennek állni, érdemes azzal kezdeni. Most már nagyon kiváncsi vagyok a Tanítványra.

Talán egy picit lassú volt, szerintem izgalmasabb is lehetett volna, de mint tudjuk, ez a téma már egy kicsit lerágott csont, akár könyvben, akár filmben egyaránt. Számomra kicsit hasonlított Karin Slaughter és Robin Cook műveire. Főleg, aki olvasta a Nadragulyát az tudni fogja, hogy miről beszélek, nem akarom a poént lelőni, mielött valaki el nem olvassa. Voltak benne olyan utalások, amikre mondjuk én nem kaptam választ... Lehet, hogy egy másik könyvében megtalálom?! Mindent össze vetve nem volt rossz. Kiváncsi vagyok milyen Eltüntek...