Ősök és utódok

Az Ősök és utódok, közel huszadik kötete Apocalipsis humana című sorozatomnak. Műfaját tekintve: krónika, mert anyagában, amely rendelkezésemre állott és amelyből a mű kialakult (mondhatnám azt is, hogy szinte a múltból kibontakozott), hiteles és kézzelfogható, mint ahogy ezt bizonyítják is birtokomban lévő levelek, jegyzetek, könyvek és okiratok, akárcsak írásban megörökített, vagy fülem hallatára elhangzott vallomások – egy távolélő idegen földrészen megtelepedett barátomnak őseivel, elődeivel és ez ősök és elődök leszármazottaival kapcsolatos jegyzetei, levelei és vallomásai. Ez a mű teljes egészében a polgári erények dicsérete, jobban mondva: az emberi erényeké, hisz emberi küzdelmekről van benne szó, hűségről, kitartásról, szegények megbecsüléséről, emberségről és szorgalomról, majd arról a diadalról, mely mindezeket az erényeket végül is az egyetemes élő emberiség nehéz küzdelmeinek viszonzásaképpen betetőzi, mondhatnám megkoronázza.