Törökbálint messzire van

Az ilyen éjszakák mindig arra az éjszakára emlékeztetik, amelyen először hallotta a hangját. Aztán még hetekig tartott, míg a férfit is meglátta, akihez a hang tartozott. - Ott fekszem tehát a hálókamrában, a nevelőszüleim házában - meséli -, noha túl finom ez a megnevezés arra az odúra, ahová bedugtak. Nyáron meg lehetett halni a hőségtől, télen pedig ébren kellett maradnom, különbem megfagytam volna. De a kisszoba vályogfalain túl hallhattam a teheneket s ettől biztonságban éreztem magam.
Hallhatóan nyel egyet, mielőtt megszólal: - Az éjszaka közepén egyszer felébredek. Hangokat hallok, a nevelőapámét, a nevelőanyámét és még egy férfiét, akiét még sohasem hallottam. Nem értem, miről beszélnek, de egyfolytában hallom azt a bizonyos hangot, mely fiatalabb, mint a másik. Az a hang azóta is szól bennem."