Hosszú esztendő - (dedikált) "Vae Victis!"

Egy könyv akkor jó, ha stílusa és mondanivalója által az elolvasása után is fogva tartja az olvasót, gondolatokat ébreszt benne. Jó példa erre Sárdi Jenő Hosszú esztendő" című írása. A lebilincselő stílusban megírt műhöz, mely méltán ért el helyezést egy országos pályázaton, a témát a történelem szolgáltatta, hiszen egy fiatal hadifogoly fogságba kerülését, majd hazajutását kísérhetjük végig, napló formájában. A háborút csak az idősebbek elbeszéléseiből ismerő generáció számára még végigolvasni is nehéz, amit ennek a fiatalembernek és társainak át kellett élnie. Példamutató, hogy embertelen körülmények között is hogyan lehet megmaradni tisztességét, becsületességét megőrző embernek, és minden körülmények között helytállni, a legvégsőkig kitartani a töretlen hit segítségével, amely a szerző esetében nemcsak a szülői háznak, hanem a jezsuita atyák nevelésének is köszönhető. Érdemes elgondolkozni azon, hogy ha bizonyos emberek tehetségüknek, tudásuknak, hihetetlenül gazdag fantáziájuknak csak a töredékét nem a rossz szolgálatába állították volna, mennyinél élhetőbb világban élnénk ma is. Mert egy ilyen korszakot nem lehet lezárni, és nem szabad elfelejteni. Következményei vannak. Jó lenne, ha eljutna ez a könyv olyan felelős döntéseket hozók kezébe is, akik a háború idején nem éltek még így személyes emlékeik nem lehetnek a borzalmakról , hogy ezt a megrázó visszaemlékezést elolvasva mindent megtegyenek egy békésebb jövő kialakításáért. Mai, értékrendjét vesztett világunkban, ajánlom a valódinak hitt álproblémákkal küzdő, elkényelmesedett fiatal nemzedéknek is ezt az olvasmányt, mert útmutatóul szolgálhat arra nézve, hogy az életben mi a valóban fontos és értékes, és mi nem az.

Sziebert Mónika