A sürgöny

Albin nagy haragja után Marthe nem mondott le Louis-ról, sem Louis Marthe-ról. Nem mindjárt. Továbbra is találkoztak Madame Rosalie-nál. Eljött az idő, amikor már nem elégedtek meg a kézcirógatásokkal, a cinkos kis nevetésekkel. Találkát beszéltek meg egy csűrben. Tavasz volt. Louis izzadtan, szénaillattal átitatva érkezett a munkából. Levette mocskos ingét, és azzal törölte meg nagy kezét, nyakát, mellkasát. És magához szorította Marthe-ot. A lány hallotta szívének tompa dobbanásait érdes, szőrös mellkasában. Gyengeség fogta el: lába elernyedt, forrón és reszketve elengedte magát.
És az is Albin hibája volt, hogy a szénán adta oda magát Louis-nak. Ők rendjén akarták csinálni a dolgot. először egybekelni, és aztán szeretni egymást. De mivel megtiltották nekik, mivel Albin hallani sem akart Louis-ról, mi mást tehettek volna?