A Vaszistha-jóga

A mű, melyről szó van, a védikus irodalom egyik fontos alkotásának, a Rámájanának a része, és a Vaszistha-jóga címet viseli. E dialógus az egykori világuralkodó, Ráma és mestere, Brahmarishi Vaszistha között valamikor nagyon régen valóban lezajlott. A párbeszédben Vaszistha az emberi tudatosság fejlődésének különböző szintjeit tárja fel tanítványa előtt, s bemutatja a fejlődést segítő tudattechnikákat is, melyek alkalmazásával az egyéni tudatosság eléri a felszabadulást, s a létezés minden egyes részét átható egyetemes intelligencia vagy értelem felismerése után végül megéli a létezés sokféleségét átható egység állapotát, mely önmagában Teljes. E Teljesség, vagy Brahmantudat adja az Upanisádok és a Védanta tanítás lényegi magját. Minden valószínűség szerint ez a beszélgetés volt az első, melyben a végső igazságot ilyen tisztán és minden lehetséges irányból megvizsgálva bemutatták.Kedves Kereső! Lehet, hogy e sorok olvasásával már érzel némi kíváncsiságot, de érdeklődésed fokozására megosztunk veled egy részt a műből, hogy ízelítőt kaphass: mivel találkozol majd, amikor kezedbe véve az írást elindulsz azon az úton, melyen egykor Ráma és sok más megvilágosodást kereső elindult, akik e szavak hallatára révbe értek, és felismerték a Létezés egyszerű igazságát, ami most is itt hever az orrunk előtt..."A legfelsőbb létezőben látszólag állítások és tagadások, előírások és tiltások találhatók, pedig ez nem így van. A szédülő ember forogni látja a világot, holott a forgás csak őbenne történik. Hiába tudjuk tehát, hogy a tárgyiasult világegyetem csupán káprázat, kitartó gyakorlás hiányában ez a tévképzet nem fog szertefoszlani. Ezért mondtam korábban, hogy ezt a káprázatot csak a jelen mű állhatatos és mélyreható tanulmányozásával szüntethetjük meg... Az elme, az érzékelés tárgya és a test hármassága egyedül csak az Önvaló közvetlen felismerésével, vagyis a megvilágosodással éri el nyugalmi állapotát, máshogyan nem. Mégpedig azért, mert ez a három minőség a tudatlanság szüleménye, de a tudatlanságot a jelen mű olvasása könnyűszerrel eloszlatja. E mű szépsége abban rejlik, hogy sohasem hagyja a tanulót kétségei között. Ha valami nem lenne teljesen világos első olvasásra, a mű további tanulmányozása eloszlatja az értelmi zavarokat. Segítségével megszűnik az értelem által teremtett káprázat, és rádöbbensz, hogy a hétköznapi élet valójában maga a legfelsőbb állapot. Éppen ezért naponta legalább egyszer olvassunk el egy kis részt e műből. Ha viszont valaki úgy gondolja, hogy a jelen mű nem tekinthető hitelesnek, mert szerzője emberi lény, nos, neki bátran ajánljuk az önismerettel és a végső felszabadulással foglalkozó egyéb művek forgatását. A lényeg, hogy ne vesztegessük el életünket!"