Szent Biblia

A biblia szó az ógörög byblion többes száma, jelentése ,,könyvek". (A ,,könyvtekercs" jelentésű byblion szó pedig a byblosz szóból származik, amely eredetileg az egyiptomi papiruszt, az ókorban íráshoz használt anyagot jelölte.) A Héber Bibliában egyedül Dániel próféta nevezi ,,könyvek"-nek a szent iratok gyűjteményét. A keresztények a Kr. u. 2. századtól fogva kezdték ezt a nevet az Istentől származónak vallott iratgyűjteményükre alkalmazni. Ez az egyszerű név találóan fejezi ki, hogy e műnek a rendkívülisége nem külső formájában van, hiszen csak könyveket, látszatra más emberi művekhez hasonló írásokat tartalmaz. A Bibliát gyakran egyszerűen ,,Írásnak", ,,Írásoknak" nevezik (Jézus és az apostolok is használják ezt az elnevezést), továbbá ,,Isten Igéjének", ,,Szentírásnak", ,,Könyvek Könyvének" is hívják. Az ,,Isten Igéje" elnevezés a Bibliából származik: Isten prófétákon keresztül közölt kinyilatkoztatásának megkülönböztető jelölésére szolgál. Ezen kívül Ézsaiásnál az ,,Úr könyve" néven szerepel. Eszerint tehát a Biblia Isten könyve az emberek számára.