Médiakritika

Magyarországon a rendszerváltás kezdetétől napjainkig alapvető változások mentek végbe a társadalmi kommunikáció rendszerében. A demokrácia intézményeinek helyreállítása, az informálódás és a véleménynyilvánítás szabadságának deklarálása, a nyilvánosság korlátjainak lerombolása, a magánvállalkozást gúzsba kötő bürokratikus állami koordináció visszaszorítása a hazai média világában is gyökeres átalakulást eredményezett. Hogy csak néhány fontosabb fejleményt említsünk: a sajtó a 80-as évek legvégén és a 90-es évek elején végbement privatizációknak, továbbá magántulajdonú új lapok indulásának köszönhetően új szerkezetbe és új tulajdonviszonyokba rendeződött; a szabad rádiófrekvenciákon helyi állomások sokasága indította meg adásait; az ország településeinek jelentős részén kábeltelevíziós hálózatok épültek ki, amelyeken kereskedelmi-félkereskedelmi csatornák kezdték meg műsoraik továbbítását; hosszas politikai csatározások és alkudozások nyomán megszületett a rádióról és a televízióról szóló törvény, és ezzel lényegében megteremtődtek az elektronikus tömegkommunikációs eszközök működését meghatározó és szabályozó jogi és intézményi keretek. Az olvasó által kézben tartott kötet szerkesztésének befejezésekor már meghirdették a fennmaradó közszolgálati televíziós csatornák mellé rövidesen belépő országos kereskedelmi televíziók pályázatát; és végül, de nem utolsósorban ami a közönséget közvetlenül érinti és feltehetően leginkább érdekli: látványosan megnövekedett a tömegkommunikációs kínálat különösen a hetvenes-nyolcvanas évek agitpropos pártsajtójával és másféle csatornák televíziójával való összehasonlításban.