Thanks for the Memories

Az egész történet egy vérátömlesztés következményei köré szövődik: Justin és Joyce a két főszereplő mindennapjai gyökeres fordulatot vesznek, és olyan élményekkel szembesülnek, amelyekről nem is gondolták volna azelőtt, hogy lehetségesek. Maga a témafelvetés érdekes, tele van vicces véletlenekkel, van benne konfliktus, illetve a kötelező elcsúszások, amikor a szereplők szándékai elkerülik egymást, ezzel is tovább borzolva az olvasók idegszálait. A regényben minden karakter szerethető, ugyanakkor számomra a főszereplőkkel ellentétben az egyik mellékszereplő történetesen Joyce 75 éves édesapja sokkal érdekesebbnek és kidolgozottabbnak hatott. Kétségkívül az ő karaktere a legélénkebb a regényben, szinte megelevenedik a szemünk előtt, ahogy járás közben imbolyog és cinkos szemeivel ránk kacsint. A másik eleven karakter, akit megkedveltem Doris, Justin öccsének a felesége. A főszereplők számomra kevésbé kidolgozottak, kevésbé elevenek, és a vérátömlesztés bizarr következményeiből is lehetett volna még mit kihozni. Az ember valahogy folyton vár arra a bizonyos fordulatra, ami jó ideig csak nem akar eljönni, míg végül azért bekövetkezik. Mindazonáltal mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki szeretne egy könnyű olvasmány társaságában kikapcsolódni, aki szereti a humort, illetve kedveli a játékos, eredeti mellékszereplőket.