A közelben maradunk

Megoldást találni nem túl nehéz. Megoldás van bőven, talán még több megoldás is van, mint probléma, ez világos. Csak az a szar, hogy a megoldás nem old meg semmit. Az a szar, hogy a megoldásról mindig eszembe jut a probléma foglalja össze a helyzetet egy másik Rammstedt-könyv elbeszélője, aki hatalmas bulit akar rendezni, meghívni minden barátot és ismerőst, és haza sem engedni őket, amíg az ünneplés felszabadító mámora, az időből való kilépés, a végeérhetetlen evés-ivás és beszélgetés karneváli éjszakája vissza nem varázsolja az elveszettet. De van itt egy probléma: mi is az, ami elveszett? Mit keressünk? Hol keressük? [] Mi az az erő, amely és ez Tilman Rammstedt találmánya egyszer csak fölrázza enerváltságából és különös kilengések felé űzi-hajtja a történet hősét, helyreállítandó egy korábbi állapotot, amely azonban maga is tele volt fonáksággal és tökéletlenséggel?
A másik probléma az, hogy nem tudni: ha véget ér a karneváli éjszaka vagy az emberrablással fűszerezett kirándulás hogy megérkezzünk végre A közelben maradunk című regényhez , szóval ha felkel a nap, és tudjuk, hogy ez itt egy új, könyörtelenül hétköznapi nap lesz: mi lesz velünk akkor?"
[]

Tilman Rammstedt a berlini Fön zenekar tagja, amelyben mindössze egy zenész van, a többiek írók. Háta mögött lezáratlan stúdiumok, két kötet, meg egy harmadik, amelyben társszerző. Most, amikor ez a könyv, első regénye magyarul is megjelenik, harminckét éves. Szorongó, okos és őszinte. Intelligenciája humort varázsol elő a szorongásból azzal, hogy szorongása megfoghatatlan tárgyát banális élethelyzetekben próbálja nyakon csípni, felmutatni, köznevetség és saját, önfelszabadító nevetése tárgyává tenni, ezáltal megszabadulni tőle.
Nádori Lídia

Tilman Rammstedt a Fön Texte an Musik csoport dalszövegírója és a Visch & Ferse irodalmi színpadi csoport állandó tagja. Két regény szerzője és több irodalmi díj birtokosa. Berlinben él, 2006-ban a JAKSolitude csereprogram keretében három hónapot töltött Budapesten