Karolina, negyvenkilenc szeptember

Ha kérdeznek bennünket, felelni kell. Húsz-huszonöt év a mi nemzedékünk életének egész innenső fele, az álmok, a szándékok valóra váltásának küzdelmes, vajúdó, szép és csapásokban, tragédiákban sem szűkölködő korszaka.
Miért történhetett, hogy tiszta múltú, minden áldozatrakész, hű emberekre fergetegként zúdult az átok, becsületüktől megfosztottan buktak és vesztek el, társaik, akik ismerték, szerették őket, nem láttak a lelkükbe, kihűlt szívvel, üres tekintettel nézték sorsukat.
Nem elég, hogy nevük már tisztán fénylik, magunkról is számot kell adnunk. Izgatottan keressük a választ szívünk és tudatunk mélyén, tetemre hívjuk ifjonti bátorságunkat, vallatjuk régi hitünket, emberségünket...
Egy vagyok az önmagukat kérdező kérdezettek közül: emlékezem és szólok.