A regény fülszövege 1983-ban (Szépirodalmi):
"1955-56-ban egy túlérzékeny, koravén kisfiú olyan családban él, ahol a nagypapa magánvállalkozó; az apa néhány éve Rajk László beosztottjaként dolgozott, a per óta betanított munkás marós... A kisfiút az asszonyok hittanra járatják, amit természetesen titkolnia kéne, de nem világos, ki előtt, és miért, ráadásul az agyában hamarosan összeolvadnak a katolikus imádságok és parancsolatok szövegei az óvodában elsajátított versekkel. Sztálin és Krisztus alakja egyforma hitellel magasodik fölé... Lassanként megszületnek a kérdések. Miért katolikus hittant tanítanak neki, amikor zsidó vallásban született? Miért oly tehetetlen az Isten, ha mindenható? A szorongó, végképp elbizonytalanodó kisfiú szeme előtt lejátszódik 1956 ősze, szemtanúja a Sztálin-szobor ledöntésének, látja a fegyvereseket és a család pánikját, a családtagok szembefordulását, apja meghasonlottságát." - (Ács Margit)
A regény fülszövege 2011-ben (Európa):
Azt mindenki tudja, hogy a gyerekek figyelnek minket. De hogy annyira, mint Vámos Miklós regényében. Azt, hogy mennyire összekavarjuk fiaink és lányaink lelkivilágát mindazzal, ami a szüleiktől, nevelőiktől és más igehirdetőktől zúdul rájuk, ugyancsak sejtjük, mégis megrendít, ha átélhetjük az ő szemszögükből. A Zenga zének főhőse még csak hatéves, de már a kettős, hármas, négyes nevelés akkorákat csattan a hátán, hogy attól kódul, és a könyv végére szinte felnő, noha még mindig csak hatéves.
A gyereknyelv szellemes és egyedi irodalmi ábrázolása teszi nevetőssé ezt a fölkavaró regényt. - (Gy. Horváth László)
2013. 05. 01.
Igen, így énekeltük. "Ej, haj, száll a zének, zega a zének, szép a zélet." Helyesen pedig így volt: "Ej, haj, száll az ének, zeng az ének, szép az élet." De nem is ezen van a hangsúly. Aki akkor volt fiatal, mikor Öcsi, a regény főhőse, az tudja, ismeri azt az időt, aki most fiatal annak pedig olvasásra ajánljuk ezt a könyvet szeretettel, ismerje meg ő is azt az időt. Biztos tetszeni fog Vámos Miklós könyve, garantáljuk.