Posta messziről

A Kossuth-díjas Weöres Sándor köztudottan egyik legjobb, legismertebb és legkedveltebb költőnk. Hatása, költészetének változatos gazdagsága és igazi értéke szinte felbecsülhetetlen. Fejlődése évtizedek óta töretlen és következetes. Új verseskötetében is fölényes mesterségbeli tudással, a tőle megszokott könnyedséggel, gondolati és érzelmi igényességgel építi tovább költői világát. S noha most kopárabbak a képek, egyszerűbbek az eszközök, a versekben kevesebb a dísz, a csillogás, kevesebb a sziporkázó ötlet, a virtuóz megoldás és a formai bravúr, a játékos fintortól a tragikusig ívelő témái, alkalmi rögtönzései, ritmusjátékai, kortársakat köszöntő alkotásai, holt pályatársak előtt tisztelgő emlékezései, hangulatot, létérzést vagy tájélményt megfogalmazó költeményei, groteszk és mulatságos, filozofikus mélységű képtelenségei mégis mindig meggyőzőek és hitelesek, s ugyanarról a teljességről vallanak, mint korábban.