Zenebolondok - Mesék a zenéről és az agyról

A zene az érzelmek széles skáláján játszik velünk. Vásárlásra ösztönöz vagy felidézi első randevúnkat. Kiránt a depresszióból, ha semmi más nem segít. Arra késztet, hogy mozogjunk a ritmusára. A zene agyunk nagyobb részét foglalja el, mint a beszéd és a nyelv - meghatározó emberi élmény. Az elme kerekei sorozatban megjelenő Zenebolondok esetleírásai a legkülönbözőbb neurológiai tünetekkel küzdő emberekről szólnak, átrajzolva agyunkról és személyiségünkről alkotott képünket. Az itthon is népszerű neurológus és pszichiáter Oliver Sacks (Antropológus a Marson, A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét) a zene bámulatos hatását vizsgálja betegek, zenészek és hétköznapi emberek történetein keresztül. Hősei sokfélék, kezdve azzal, akibe villám csapott, és 42 évesen a fejébe vette, hogy zongorista lesz, a zenére születésüktől fogva hiperérzékeny, Williams-szindrómás gyerekeken és a teljesen dallamsüket embereken át azokig, akik mindenre csak néhány másodpercig emlékeznek - kivéve a zenét. Különleges zenei érzékenységünk néha komoly terhet is jelenthet: mindenki találkozott már fülbemászó és ott kitörölhetetlenül megragadó dallamokkal, de vannak olyanok is, akiket éjjel-nappal zavarba ejtő zenei hallucinációk gyötörnek. Ezek mellett jóval több a pozitív tapasztalat: a zene életet lehel egyébként mozdíthatatlan, Parkinson-kóros betegekbe, és képes arra, hogy megnyugvást nyújtson Alzheimer-kórban vagy skizofréniában szenvedőknek. A zene ellenállhatatlan, felráz és maradandó élményt nyújt - csakúgy mint Oliver Sacks világsikert aratott könyve.