Képzőművész, dokumentumfilmes és aktivista 1957-ben
született Pekingben, a legjelentősebb kortárs alkotók egyike. Miután 2015-ben
engedélyt kapott Kína elhagyására, Berlinben és Cambridge-ben élt, majd
2021-ben Portugáliában telepedett le. A közösségi média aktív szereplője, az
emberi jogok és a véleménynyilvánítás szabadságának harcos képviselője.
Jelentősebb kiállításai: Tündérmese, Kassel, Documenta 12
(2007); Napraforgómagok, Tate Modern, London (2010); Bizonyíték, Martin Gropius
Bau, Berlin (2014); Ai Weiwei, Royal Academy of Arts, London (2015); Talán
igen, talán nem, Israel Museum, Jeruzsálem (2017); Jó kerítés – jó szomszéd,
New York (2017–2018); Raiz, OCA, São Paulo (2018); Cirka 20.20, London (2020).
Egész estés dokumentumfilmjei: Human Flow (Emberár, 2017) és Coronation
(Koronázás, 2020).
Számos díjjal tüntették ki, többek között az Emberi Jogi
Alapítvány Václav Havel-díjával a Kreatív Nézeteltérésért (2012) és az Amnesty
International Lelkiismeret Nagykövete díjával (2015).
„Amikor apámra gondolok, megbánást érzek: talán abból ered,
hogy nem voltam elég kíváncsi a megpróbáltatásaira, sem elég megértő, sem elég
együttérző nem voltam vele fiatalon. Az elzárásom hosszú hetei alatt nem is
attól féltem elsősorban, hogy többé nem látom a fiamat, hanem attól, hogy talán
sosem lesz képes igazán megismerni. Így jött az ötlet: ha kiengednek, át kell
hidalnom a szakadékot, le kell írnom mindent, amit apámról megtudtam, és
becsülettel el kell mondanom a fiamnak, én ki vagyok, mit jelent nekem az élet,
miért tartom olyan sokra a szabadságot, miért fenyegeti az autokrácia a
művészetet.”
