Aldous Huxley

Huxley Anglia déli részén, Godalmingban született 1894. július 26-án, szülei harmadik gyermekeként. Édesanyja Julia Arnold, aki a Prior's Field iskola lapítója, édesapja Leonard Huxley író és tanár volt. Nagyapja pedig az a Thomas Henry Huxley volt, akit kitűnő 19. századi természettudósként és "Darwin bulldogja"-ként is ismertek. Testvére, Julian Huxley és mostohatestvér Andrew Huxley is ismert biológus volt. Tanulmányait apja jól felszerelt botanikai laboratóriumában kezdte, majd a Hillside iskolában folytatta. Tanárnője édesanyja volt, aki évekig ellenőrizte őt mielőtt megbetegedett. A Hillside után az Eton Főiskolára jelentkezettt. Édesanyja 1908-ban meghalt. Három évvel később Aldous egy fájdalmas kórt (keratitis punctata) kapott el, ami három-négy évre megvakította, ám ez mentette meg az I. világháborúban a besorolástól. Egyszer visszatért a látása, ekkor angol irodalmat tanult a Balliol Főiskolán, Oxfordban. Ballioli tanulmányai után eladósodott, apjának való tartozásai miatt munkát kellett szereznie. 1918-ban egy rövid időre az Air Ministrynél dolgozott, de soha nem érzett különösebb vágyat, hogy irodai munkát végezzen. Csupán apja utáni örökösödés jelenthette számára az irodalmi életbe való bekapcsolódást. Huxley tizenhét évesen fejezte be első, nem publikált munkáját, ám húszas évei első felében elkezdett komolyabban írni. Ez időben írta egyik legismertebb művét Brave New Worldöt, magyarul a Szép új világot, illetve a Vak Sámsont. Huxley az első világháború alatt Garsington Manornál tartózkodott, Ottoline Morell otthonában. Később, 1921-es "Nyár a kastélyban" című művében a Garsington-életmód karikatúráját mutatja be. 1919-ben a belga Maria Nijst veszi feleségül, akit Garsingtonban ismert meg. Egy gyermekük született, Matthew Huxley (1920-2005). 1937-ben Huxley Hollywoodba költözött, Kaliforniába feleségével, és barátjával, Gerard Hearddal. Ebben az időben írta Huxley a "Célok és eszközök" című művét. Ebben a munkájában taglalta Huxley a tényt, hogy bár a modern civilizáció emberei egyet értenek abban, hogy a világon legyen "szabadság, egyenlőség, igazság, és testvéri szeretet", de nem képesek megegyezni, hogy valósuljon ez meg. Heard beavatta Huxleyt a Vedantába, a meditáció titkába, és a vegetárianizmusba az ahimsa alapelvén keresztül. Huxley megbarátkozott J. Krishnamurival, akinek a tanításai teljesen elképesztették őt. Ő is Vedantista lett a Swami Prabhavananda ciklusában, és ezt bemutatta Christopher Isherwoodnak. Nem sokkal ezután írta Huxley a lelki értékeket és eszméket hangsúlyozó könyvét, a The Perennial Philosophyt, amit sajnos nem adtak ki Magyarországon. Ez a könyv föld nagy misztikájának tanításait taglalja. Ebben az időszakban bevételi lehetőségei nyíltak írói képességét kihasználva, amit Anita Loosnak, regényíró ismerősének köszönhetett. 1940-ben filmre vihette a "Büszkeség és balítélet" című írását és más filmekbeli munkákkal fizetett ezért. Élete nagy részében, tizenéves kori betegsége miatt Huxley nagyon gyengén látott (ennek ellenére részleges felgyógyulása lehetővé tette hogy Oxfordban tanulhasson). 1940-ben elköltözött egy negyven holdas területre, egy magasan fekvő sivatagi falucskába, Llanóba. Itt, Huxley elmondása szerint látása drámaian javult, részben Bates módszerének, részben pedig a szélsőséges, tiszta, természetes sivatagi fénynek köszönhetően. Később Huxley úgy nyilatkozott, hogy 25 éve először képes volt szemüveg és erőlködés nélkül olvasni. Még autót is megpróbált vezetni a farm melletti földúton. Ekkor írta meg a "Látás művészete" című könyvét a Bates-módszerrel elért sikereiről amit 1942-ben ki is adtak. 1949-ben Huxley levelet írt George Orwell-nek, az 1984 szerzőjének, hogy elismerését fejezze ki, melyben könyvéről így ír: "milyen kitűnő és milyen rendkívül fontos könyv". Ugyancsak ebben a levelében írta, hogy "Azt hiszem, a következő generációban a világ vezetői fel fogják ismerni, hogy a csecsemőkori kondicionálás és a narkohipnózis sokkal hatékonyabb eszközei a kormányzásnak, mint a különféle társaságok és börtönök és hogy a hatalom iránti vágyuk ugyanúgy teljesen kielégíthető, ha az emberekbe beleszuggerálják rabszolgaságuk szeretetét, mintha erőszakos eszközökkel kényszerítenék őket engedelmességre". Az 1950-es években nőtt Huxley érdeklődése a természettudományi kutatások iránt. Későbbi munkáira nagy hatással voltak az ez úton szerzett tapasztalatai a hallucinogén drogokkal. 1930. októberében az okkultista Aleister Crowley Huxley-val vacsorázott Berlinben, és a pletykák szerint Crowley ekkor bemutatta neki a peyote-ot. 1953-ban találkozott a meszkalinnal, mikor a pszichiáter Humphry Osmond felkérte őt tesztalanynak. 1955. december 24-én Huxley bevette az első dózis LSD-t. Valójában Huxley még úttörőnek számított a pszichedelikus drogok használói közt, így a megvilágosodás céljának érdekében bevett 100 mikrogramm LSD-től csaknem meghalt. A pszichedelikus drogokkal való tapasztalatait "Az Érzékelés Kapui" (a cím William Blake: Menny és Pokol házassága című művének soraiból származik) és a "Menny és Pokol" című esszéjében írja le. Számos ezzel kapcsolatos írása vált a korai hippik körében alapművé. Mialatt Los Angeles-ben élt, Ray Bradbury barátja lett, ám később Bradbury-nek csalódnia kellett benne, különösen mikor Huxley bátorította, hogy vegyen be hallucinogén drogokat, ami kiderül Sam Weller Bradbury-ről írott életrajzából. 1955-ben Huxley felesége meghalt mellrákban. 1956-ban elvette Laura Archera-t (1911-2007), aki szintén író volt. Ő írta a "This Timeless Moment"-et, Huxley életrajzát. 1960-ban Huxley-ról kiderült, hogy rákos, és az azt követő években egészsége romlása közben megírta újabb utópiáját, a Sziget-et, és előadásokat tartott "Az ember rejtett képességei"-ről. Halálos ágyán, beszédképtelenül Huxley leírta papírra utolsó kérését feleségének: "LSD, 100 mikrogramm, izomba adva". Felesége beszámolója szerint ebben az "Időtlen Pillanatban" beadta az injekciót, 11:45-kor, majd még egyet pár óra múlva. Huxley 17:21-kor halt meg 1963. november 22-én, 69 évesen. A média jóformán átsiklott halála felett, mivel az egy napra esett John F. Kennedy meggyilkolásával, illetve az ír származású híres író, C. S. Lewis halálának napjával. [forrás: wikipedia]