Alexandra David-Neel

Most fejeztem be a könyv olvasását, és nekem nagyon tetszett, magával ragadott Mipam története, még sajnos igen kevés könyv akadt kezeim közé, de egyértelműen ez tetszett nekem a legjobban. A tájak, faluk, városok szinte megjelentek szemeim előtt, végig beleéléssel tudtam olvasni, nem zökkentem ki sehol a történetből, végig izgalmas, és lehengerlő volt a történet. A könyv elejétől kezdve furdalt a kíváncsiság mi fog kifejlődni a történetből, és nagyon sajnáltam a vége felé, hogy nem fogom sajnos már sokáig olvasni, szívesen olvasnám még tovább ha lehetne. Az elején a könyv kicsit furának tűnt olyan másnak, nagyon érezhető volt a 2 világ felfogásának különbsége. Örülök neki, hogy megvettem, és elolvastam.

A történet egy igazán kerek és tanulságos, az írónő méltán lehet(ett) rá büszke. Egyetlen és hatalmas kifogásom a könyvvel kapcsolatban, hogy a fordító munkássága nélkülözi a hozzáértést. Rengeteg helyen tűnik fel a fogalmakon belüli apró de jelentőségteljes pontatlanság. Például istenek névvel illeti az istenSÉG - nek jellemzett alakokat, ami nagy különbség. A tulajdonnevek is pontatlanok, mint például a Drölma, amit a fordítás során Dolmának fordítottak, ami szintén egy női istenség (Fehér Tara) pontos megnevezése. És számtalan ilyen, például az együttérzés mint megvilágosodott tulajdonság "szánalom" - ként való fordítása. Ha a Libri eljuttatná e meglátásokat a kiadó felé egy esetleges újra lektorálás okán egy jártas személlyel, sokan lennének még úgy hiszem hálásak ezért.