Alice Walker

Alice Walker volt a legfiatalabb a Willie Lee és Millie Tallulah (Grant) Walker házaspár kilenc gyermeke közül. Apja, mint részes bérlő és tejgazdasági munkás évi 300 dollárt keresett egy ültetvényes birtokán, anyja cselédlány volt az ültetvényes családjánál. Alice Walker növekedése idején az úgynevezett Jim Crow törvény (Jim Crow Laws, 1876-1965) még érvényben volt. A törvény szerint, míg a feketék beismerten egy külön fajt képviseltek, elvileg egyenrangúak voltak a fehérekkel. A valóságban azonban a faji megkülönböztetés számtalan módja és formája volt ismeretes. Walker anyja állandó harcban állt földbirtokosukkal, aki elvárta, hogy fekete munkásai minél előbb a mezőre küldjék gyerekeiket - az ültetvényes szerint a feketéknek semmi szükségük nem volt iskolázottságra. Walkerné erre így reagált: "Lehet hogy magának vannak valahol fekete bőrű gyerekei, de azok nem azok, akik az én házamban laknak. Ide nekem soha ne jöjjön azzal, hogy az én gyerekeimnek nincs szükségük arra, hogy megtanuljanak írni és olvasni." Amikor Alice betöltötte negyedik évét, anyja beiratta az elemi iskola első osztályába. Kiskorában nagyapja sokat mesélt a kislánynak, és ennek hatására nyolc éves korában írni kezdett, de csak titokban. "Az én családomban a dolgaimat el kellett rejteni," mondta egyszer, "és sok mindent a fejemben kellett elraktároznom." A Kedves Jóisten! című regényében az egyik szereplőt nagyapjáról mintázta. 1952-ben bátyjai egyike légpuskával véletlenül megsebesítette Walker szemét. Mivel kocsihoz lehetetlen volt hozzájutni, a szülők nem tudták a gyereket azonnal kórházba vinni, és mire egy hét múlva doktorhoz kerültek, a sérült szem megvakult. A szemén nőtt, csúnya forradás az addig társaságkedvelő kislányból elhúzódó, szégyenlős gyereket faragott. Megbámulták, időnként kigúnyolták, kiközösítettnek érezte magát. Vígasztalásul az olvasáshoz és a versíráshoz fordult. Tizennégy éves korában a forradást eltávolították, de addigra rájött, hogy a balesetnek volt valami haszna is: megtanította arra, hogyan lehet megfigyelés által valós képet kapni embertársainkról, de arra is, hogyan lehet türelemmel és megbocsátással kivárni az emberek közti viszonyok kialakulását. A középiskola befejezésével, 1961-ben Walker az atlantai Spelman főiskolán kezdte tanulmányait, majd diplomáját 1965-ben, a new-yorki Sarah Lawrence nevű akadémián kapta kézhez. 1967-ben férjhez ment egy zsidó származású polgárjogi ügyvédhez. Ugyanebben az évben Mississippi államba, egy Jackson nevű városba költöztek, ahol ők voltak az első, legálisan összeházasodott fehér-fekete házaspár. Ennek következtében nemcsak zaklatásokban volt részük - a Ku Klux Klan halállal fenyegette meg őket. 1969-ben megszületett Rebecca lányuk, aki szinte élő megtestesítőjévé vált annak az új, naiv eszmének, mely szerint Amerikában a faji keveredés nem fog többé gyűlölködést okozni. Walker és férje 1976-ban elváltak, és idővel anya és lánya is elidegenedett egymástól; Rebecca inkább politikai szimbólumnak, mint szeretettel körülvett gyereknek érezte magát. Később emlékiratot írt szülei viszonyáról, és annak a gyerekkorára gyakorolt hatásáról Black White and Jewish (Fekete fehér és zsidó) címmel.