Bajomi Lázár Endre

A könyvvel, fiatal lévén, az idén megjelenő filmváltozatának köszönhetően kerültem először kapcsolatba, de szerencsére abba a hibába nem estem, hogy elolvasás előtt megnéztem volna a feldolgozást. Nagyon jól tettem. A mű szürrealista, olykor groteszk világa ugyanis olyan mértékben engedi szárnyalni a fantáziánkat, hogy a (már valaki képzeletvilágát leképező) film jelentős korlátot jelentett volna ebben. Nem hiába nevezik a fiatal generáció kötelező olvasmányának: az ő életükről, a boldog pillanatoktól és az élet olyan nélkülözhetetlen elemeitől kezdve, mint a szerelem vagy a zene (utóbbira az egész történet ráhúzható), a felnőttkor kezdetét képviselő jelenségekig, úgymint a munka, betegség, majd a halál mutatja be nekünk, hogy a gondtalan, pimasz évek egyszer véget érnek, s megkezdődik a felelősségteljes felnőttkor. A könyv azért lopta be magát különösen a szívembe, mert a realitással való szembenézés, a problémák felnagyítása és abszurd módon történő ábrázolása mellett az élet apró örömeire is nagy hangsúlyt helyez a könyv. Fontosnak tartom, hogy az emberek tudják ezeket az apróságokat értékelni a munka, pénz, megszállottság (valamennyit tárgyalja a regény) világában. Úgy gondolom, hogy a nem hétköznapi stílus egyik érthető következménye, hogy nagyon is megosztja az olvasókat: valaki vagy inni fogja minden szavát és örömét leli a rengeteg asszociációs lehetőségben, vagy pedig az első néhány oldal után a falhoz vágná a könyvet. Szerintem ez életkor kérdése is, de egy biztos: a fiatalság gondtalanságának felidézéséhez, valamint az ember életének legnagyobb változásának (a felnőtté válás) egyedi bemutatásához tökéletes olvasmányt választ az, aki a Tajtékos napokat veszi le a polcról.

Az idei nyár legjobb olvasmánya számomra Boris Vian: Tajtékos napok című regénye volt. Nagy érdeklődéssel fogtam hozzá a nyaralásunkra bekészített híres kultuszkönyvhöz és nem okozott csalódást. Különösen élveztem részletes receptleírásait, képszerű, minden részletre kiterjedő táj-és szobabelső illetve ember ábrázolásait. Különös világba csöppen az ember, ha olvassa a regényt, nem csak a cselekmény ( a két szerelmes pár története és tragikus végkifejlet) ,hanem a környezet folyamatos változásának érzékletes és színes leírása tette számomra letehetetlenné ezt a könyvet. Méltán híres regény, alig várom hogy elolvassam a szerző egy másik művét.

Egy csodás szerelmes regény nehéz, de annál kifejezőbb nyelvezettel. Megható, fájdalmas, üde és kifejező. Nagyon ajánlom mindenkinek, megéri az olvasására fordított időt!

gyönyörű

hihetetlenül jó

remekmű