Constantinus A.P.

Nagyon érdekes, izgalmas utópia a 2221. Nem tekinthető se pozitív, se negatív utópiának, a szó hagyományos értelmében. Olvasás közben nem csak a történet, hanem a rendszer is magával ragadja az olvasót. Az Alfa szövetség nem olyan egyértelműen visszautasítható társadalmi berendezkedést hozott létre, mint az Angszoc Orwellnél, és itt nem a korlátlan kapcsolódási lehetőségekre gondolok! Az, hogy a nők ne legyenek kiszolgáltatva a gyerekeikkel együtt senkinek, hanem a társadalom már pusztán a gyermekszülésért is megbecsült tagjának tekintse őket, kimondottan szerethetővé teszi a matriarchátust. Az érthetetlen és értelmetlen korlátok pedig, mint amilyen a páros lét lenézettsége, görbe tükröt mutatnak mai társadalmunknak, ugyanúgy, ahogy a "páros lét" esetén a sikeres párválasztás nehézsége, vagy a szövetségen belül a kommunikátoraikba feledkezett emberek tömege. A regényben felismerhetők párhuzamok a "nagy elődökkel", de ezek nem válnak hátrányára a műnek, mivel egyáltalán nem erőltetettek, egy részük talán nem is tudatos. A párosok gettója a Szép új világ rezervátumából lehet ismerős, vagy Zamjatyin, Mi című regényéből, ahol a civilizáción túl szintén élnek emberek, egy ősi társadalom maradványában. A megfigyelések, lehallgatások az 1984-et idézik, vagy akár a saját történelmünket, ahogy a biztonsági szolgálat épülete is, az alatta lévő börtönnel, lehet éppúgy a Szeretet minisztérium, mint az Andrássy út 60. megfelelője. A jelszavak, melyekkel a népet kondicionálják, megjelentek már a Szép új világban is, és a magyarországi gyárfalakon is. Ezért lehet olyan ismerős ez a terep, ezért érezhetjük jól benne magunkat olvasóként, mert valahol ezt szoktuk meg. Az utópiák buktatója lehet, hogy a technikai fejlődés túlhalad rajtuk. A Szép új világ alkotóját az a vád érte, hogy nem látta előre az űrkutatás fejlődését. Ezt az eleve értelmetlen vitát előzi meg a szerző azzal, hogy a regényben többször is olvashatjuk, hogy a technikai fejlődés lelassult a matriarchátus megjelenésével, de ez egyáltalán nem baj, hiszen így is a valaha létezett legjobb rendszer született meg. A szerző tehát a régi elemeket is felhasználva egy kiváló művet alkotott, melyben nincs erőltetettség, és ami még fontosabb, van remény! Az 1984, és a Mi főhősei bukásra vannak ítélve, a Szép új világ megoldás nélkül ér véget. Ezzel szemben Irina és Ryan megmenekül az Alfa szorításából. A rendszer valószínűleg nem omlik össze, de más lesz már, mint ahogy hazánk is, 1956 után. Remélem, hogy még sok, hasonlóan jó művet olvashatunk Constantinus A.P.-től!