Csernok Attila

Akit szeretek, azt nem csapom be, nem áltatom hamis mesékkel. "Érted haragszom, nem ellened"...írta József Attila. Egy misztikus bódulatban tartott, "nevelt" nemzet soha nem tud történelméből tanulni, így reális jövőképet sem képes alkotni. A magyarság önképe ma különösen zavarodott, tele hamis eszmékkel, ellentétekkel, gyilkos, primitív indulatokkal. Csernok Attilát köszönet illeti meg, mert kíméletlenül reális tényeket szed logikus rendbe, tükröt tart elénk. Nem gyalázza ( mint vélik sokan, hamis próféták ), hanem neveli, hogy legyen ereje szakítani hagymázas mítoszaival és legyen képes tanulni a múltjából.

Karácsonyra lepett meg e könyvvel családom. Valóban megleptek. Már a könyv hátoldalát jegyző úriemberek személye, és az ott megjelent vélemények is rosszat sejtettek. Mintha nem egy könyvet olvastunk volna. Hajlamos vagyok meghallgatni a másik oldal véleményét, érveit is, ez a kötet azonban minden empatikus érzést annulált bennem. Én ilyen, szinte minden oldalon gyűlölködő, acsarkodó, gyalázatosan manipuláló könyvet még nem olvastam. A szerző szerintem óriási károkat okozott ezzel a művel a magyar közéletnek. Miközben pontonhidakról hadovál, a Mariana ároknál is mélyebb gödröket kapirgál a megbékélésre váró oldalak között. Kende Péter szerint a szerző ritka tulajdonsága az igazságosságra való hajlam: nem mér különböző mércékkel. Ez mindent alulmúl!

Valóban a magyarság kollektív önvizsgálatához járul hozzá, kendőzetlenül tárja elénk a mégoly fájdalmas felismeréseket is. Elfogulatlanul segít a történelmi múltunk objektív megítélésében, leszámol a mítoszokkal, a téveszmékkel, őszintén feltárja a hibáinkat, jellemünket (sajnos régóta tudom,hogy igaz), félrevezetettségünket. Objektíven értékeli a Kádár-korszakot és magát Kádár Jánost is az őt megillető helyre teszi. (Reméljük, egyszer a történelem is!) Nagyon tanulságos, kitűnő könyv, de sajnos ebből sem fogunk tanulni! Meg fognak ismétlődni a múlt hibái. Mindenkinek melegen ajánlom!

Szerintem ez az ember nagyon szereti a hazáját. Hazaszeretetének fokmérője éppen az, amilyen kitartóan a korábbi hibákból való tanulásra buzdít. A történelem olyan tények összessége, ami megismerhető, vagy amely tények helyett egy monda- és hiedelemvilág alakítható ki. A szerző a tények megismerése és a valóságból táplálkozó tudás és haladás mellett teszi le a voksát. Ha hajlandóak vagyunk önkritikusan tanulni a múltból, akkor Magyarország sokat fejlődhet mindannyiunk örömére.

Véleményem szerint ez az ember nem szereti a hazáját, gúnyt űz a magyar történelemből, és minden jóérzésű magyar ember meggyőződését sérti! Volt szerencsém látni a vele készült riportot, ahol folyton azt bizonygatta, hogy adatokkal tudja alátámasztani, amit leírt. Én ezt nem kérdőjelezem meg, de za bizonyos, hogy ha valaki birtokában van ilyen információknak, azt úgy csűri csavarja, hogy neki az jó legyen...

Szerintem nagyon fontos lenne, hogy minden tanár elolvassa a könyvet. Lehet,hogy nem fognak mindennel egyetérteni, de biztos vagyok benne,hogy sok "fehér folt" eltünne. Esetleg megbízhatóbb eligazitást tudnának adni diákjaiknak és akkor talán kevesebb butaság - hülyeség! - hangoznék el a "Nemtudomkák" szájából. Nem volt könnyű nekiülni a könyvnek - valahogy az utóbbi időben inkább novellákat olvasok -, de nem bántam meg! Nagyon izgalmas, tartalmas könyv. Mindenkinek ajánlom -korra, vallásra, pártra való tekintet nélkül! -, akit érdekel az ország történelme és válaszokat keres a közelmúlt és a jelen történéseire.