Elizabeth Richards

Nagyon pöpec kis mese volt! Teljesen új világ, még érintetlen elképzelések, első könyvnek nagyon jó volt. Ash Nat kezd a sarkára állni. Inkább azt írom le, mi hiányzott nekem, hátha kívánságaim valóra válnak: szerettem volna részletesebb leírást a sötétfajzatokról, mert csak nagyon körvonalakban tudtunk meg a külsejükről valamicskét. Aztán az az egy egyesülés a fiatalok között hát az nagyon pocsék volt :) Három, elárulná nekem valaki, hogy szakközépiskolás korú leány, miután lelépett otthonról, mi a fenét fog magával kezdeni egy diktatúrában? Szerelemből nem lehet megélni Na, ez a vonal kicsit kilátástalan számomra, de lehet én vagyok csak földhözragadt :) Viszont, nagyon tetszett ez a vértárs dolog. Az is tetszett, hogy külön érzelemkifejező hangképzésre képesek a sötétfajzatok Más: Nat anyját megint nem tudtam hová tenni Mindvégig érzéketlen karrierista, a végén meg ellágyult, és végül is kimagyarázta a bizonyítványát Hát, ez kavar. De, mindezek ellenére, amit itt összedobáltam, faltam a sorokat, jó volt a váltott szemszög, tetszett a falon innen-falon túl, még a kísérletezések is tetszettek, mint ötlet, úgyhogy hibái ellenére én ötöst adok! Várom a folytatásokaaaat!

A sötétség városa disztópia. Ám ez a besorolás kevés ahhoz, hogy leírjuk, amit ez a könyv takar. Nemcsak csodaszép, lírai szerelmi történet, de egyértelmű társadalomkritika, politikai bírálat, égető problémákra történő figyelemfelhívás. Érdekfeszítő, izgalmas, néhol kegyetlen könyörtelenséggel megírt története emberek és sötétfajzatok harcának, cseppet sem titkolt utalással a faji hovatartozás, szegregáció, etnikai tisztogatás témaköreire. A párhuzam a fasiszta német nacionalizmussal, zsidók gettókba szállításával, a Berlini fal felállításával egyértelmű. A Sötét város lakóinak nagy része éppolyan gyűlölettel viseltetik a Sötétfajzatok iránt, mint anno a zsidókkal tették azt, s varrnak minden bajt egyértelműen a nyakukba. A köztük lévő feszültség, a gyűlölet szinte tapintható, már érezni a kitörni készülődő vihar szelét. Kölcsönös gyűlölködés, indulat feszül mindkét oldalon és tegyük hozzá: talán nem is annyira ok nélkül. Ebben az ellenséges, indulatos közegben lobban lángra két ellentétes oldalon álló fiatal szerelme, amely a politikai háttér ellenére mégis a könyv központi témáját képezi. Ash és Natalie küzdelme önmaguk, majd a társadalom ellenvetése és bírálata ellen rendkívül életszagú, hiteles, a beteljesülés az egyik legszebb szerelmi történet, amit mostanában olvastam, csókjeleneteik pedig mindenképpen emlékezetesek maradnak. Ám ami engem végképp lenyűgözött és elvarázsolt, az a világ, melyet Elizabeth Richards a történet köré felépített. Nemcsak egy új államot, egy új várost, egy új társadalmi felépítést képzelt és írt le, de megalkotott egy teljesen új mitológiát és vallást, amit olyan lírai, olyan költői módon jelenít meg a regényben, hogy végérvényesen a szerelmese lettem többek között Zanthia és Aegeus legendájának. A könyv nyelvezete, stílusa magával ragadó, igényes, gyönyörűen megfogalmazott mondatok sokasága. A fordítás példaértékű, zseniálisan átemelt, választékos. A sötétség városa az egyik legnagyszerűbb disztópia, amit mostanában olvastam. Az első oldal után már érezni lehetett: ez az a fajta könyv, amit nem engedsz ki a kezedből egyhamar és sajnálod, ha egyszer a végére érsz. Én mindenesetre legszívesebben elölről kezdeném.