Emile Zola

Francia regényíró és művészeti kritikus. A világirodalom jelentős alkotója, a naturalista irányzat megteremtője volt.
Élete;
Apja olasz származású mérnök volt, akinek korai halála után a család rossz anyagi körülmények közé került. Zola az aixi gimnáziumban Paul Cézanne iskolatársa volt, barátságuk sokáig meghatározta mindkettejük munkáját. Zola érettségije Párizsban nem sikerült, ezért munkát vállalt. Előbb kifutófiú- és csomagoló lett az Hachette könyvkiadónál, majd a reklámosztályra került, amelynek egy idő múlva vezetője lett. A kiadói munka révén megismerkedett a kor néhány jelentős írójával.
Első regényei után elhagyta a kiadót. 1870-71-ben a versailles-i ideiglenes nemzetgyűlésről tudósított. Megismerkedett néhány impresszionista festővel, így Édouard Manet-val, és az új festői törekvésekről több cikket írt, melyeket kötetbe gyűjtött: ezeknek nagy visszhangjuk lett. Sikeres munkái után házat vásárolt a Párizs melletti Médanban.
Hatalmas regényciklusának befejezése után újabb ciklust tervezett. Ellátogatott Lourdes-ba, Rómába - ahol regényeinek vatikáni \\\"indexesítése\\\" (tiltott könyvnek minősítése) ügyében hiába kért kihallgatást a pápától. Új ciklusának csak első darabjai jelentek meg (A három város: Lourdes - Róma - Párizs)
1896-ban nyílt levélben (J\\\'Accuse - Vádolom!) tiltakozott a köztársasági elnöknél a Dreyfus-per igazságtalan ítélete miatt. A hadsereg és a bíróság rágalmazásának vádjával nagy pénzbüntetésre ítélték. A felfüggesztett egyéves börtönbüntetéstől is tartania kellett, ezért két évre Londonba költözött.
1902. szeptember 29-én a váratlan hideg miatt befűttetett párizsi házába. Éjjel szén-monoxid-mérgezésben meghalt - vizsgálat indult gyilkosság miatt, de semmit nem tudtak megállapítani. A temetésen Anatole France búcsúztatta, és az írót \\\"az emberiség lelkiismeretének\\\" nevezte. Zola holttestét később átszállították a Pantheonba.
Művei ;
Balzac nyomán hatalmas regényciklusokba rendezte alkotásait. Legismertebb a Rougon-Macquart család. Ennek befejezése, 1894 után új ciklusokat tervezett, de közülük csak a Három város: Lourdes - Róma - Párizs befejezésére maradt ideje.
Első művészileg jelentős regénye, a Thér?se Raquin második kiadásához (1868 ) írt előszavában fejtette ki először a naturalizmus alapelveit. Leginkább a kor híres filozófusa és esztétája, Hippolyte Taine nézetei hatottak rá.
Zola Rougon-Macquart család regényciklusának regényei időrendi sorrendben:
Rougonék szerencséje (1869-70)
A hajsza (1871)
Párizs gyomra (1873)
Plassans meghódítása (1874)
Mouret abbé vétke (1875)
A kegyelmes úr (1876)
A Patkányfogó (1877)
Szerelem (1878 )
Nana (1880)
Tisztes úriház (1882-83)
A Hölgyek Öröme (1883)
Életöröm (1884-85)
Germinál (1885)
A mestermű(1886)
A föld (1887)
Az álom (1889)
Állat az emberben (1890)
A pénz (1891)
Az összeomlás (1892)
Pascal doktor (1893)
Lourdes, Róma, Párizs, Termékenység, Munka, Igazság